A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Nyakas Miklós: A debreceni nyomdászok szerepe a magyar nyelvű nyomdász szaklap megteremtésében

a megváltozott körülmények ellenére a Nyomdászok Közlönyét továbbra is fenn kell tartani. Haraszthy F. József a következőképpen érvelt: „Lehet-e akkor megszüntetnünk a közlönyt, mikor oly fontos ügyek kerülnek napirendre, mint az egylet országosítása és az árszabálymozgalom?"

20 Ugyanilyen értelemben foglalt állást a Társaskör is. Az 1885. június 7-én megtartott rendes közgyűlésükön a következő határozat született: ,,E lapra (tudniillik a Nyomdászok Közlönyére) vonatkozólag pedig lehetetlen azon óhajunkat ki nem fejeznünk, hogy miután a Typographia immár magyar lett, s a Nyomdászok Közlönye kiadószövetkezete valószínűleg a lap további kiadását fölöslegesnek fogja találni, a lapnak szükség esetén havi szakfolyóirat alakjában való további kiadására nézve lépést kell tenni, hogy a szép múltú s szép jövőjű lapnak a megszűnését megakadályozzuk".7 A lapkiadó szövetkezet azonban, miután céljukat elérték, nem vállalta tovább a lap finanszírozását, s a Társas Kör sem tudott anyagiak hiányában határozatának érvényt szerezni. így tehát valóban nem volt más hátra, mint a Nyomdászok Közlönyét — miután feladatát teljesítette — megszünteti. A lap utolsó számában búcsúzott olvasóitól, s a megszűnést a következőképpen indokolta: „Kimondtuk nem egyszer, hogy ha az egylet hivatalos lapja teljesen magyar lesz, a Közlönyt megszüntetjük, s munkálkodásunkkal az előbbi körül fogunk csoportosulni. A lapkiadó szövetkezet utolsó közgyűlésén pedig a következőképpen értékelték a Közlöny körül vívott harc eredményeit: miután két évi nehéz küzdelemben elérték céljukat, a megmagyarosított Typographiát, „be kell váltanunk adott szavunkat, illetve búcsút kell vennünk az oly hű gonddal ápolt Nyomdászok Közlönyétől".-'

8 Feltétlenül jeleznünk kell, hogy a német nyelvű munkások a Typographia megmagyarosításával nem kerültek méltánytalan helyzetbe, hiszen a nyomdászok újságjának volt egy állandó német nyelvű melléklete is, Gutenberg címmel, igaz csak két oldal terjedelemben, míg a lap magyar része ennek kétszerese-háromszorosa volt. A tényleges nemzetiségi viszonyoknak azonban ez felelt meg, méltánytalanságról tehát nem beszélhetünk, még akkor sem, ha a német származású munkások a lap nyelvi váltását erősen nehezményezték.-"

9 összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a Nyomdászok Közlönye és a körülötte csoportosult nemzeti párt reális célkitűzésekért harcolt, s bár a mozgalom ebben a szakaszban jelentős engedményeket tett a magyar nacionalizmus javára, mindez nem tette lehetetlenné azt, hogy a későbbiek folyamán a Magyarországi Nyomdászok és Betűöntők Egyesülete ne fejlődjön egyértelműen szociáldemokrata irányba, s ne váljon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik fontos bázisává. A függetlenek aránya, bármennyire is kötődtek szoros szálakkal a német munkásmozgalomhoz, a magyarországi mozgalom számára, pontosan a nyelvi kérdés és a hazai viszonyok ismerete hiányában, nem jelentett járható utat. mint ahogyan ezt elszigetelődésük is bizonyítja. Mi tette lehetővé a budapesti mozgalom számára a nemzeti irányvonal győzelmét? A magyarok számarányának és súlyának emelkedése mellett mindenekelőtt a vidék egyértelmű kiállása a Nyomdászok Közlönye mellett. Elsősorban nem az előfizetésekre gondolunk — bár ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül — hanem inkább azt a tényt, hogy a lap megjelenésével párhuzamosan mind inkább nőtt a vidékiek szervezettsége és öntudata, s ez a budapesti fejleményekre 26 Haraszthy F. József: Lélekharang. Ny. K. 1885. jún. 1. III. évf. 11. sz. 2—3. 27 A Társas Kör közleményei. 1885. jún. 16. III. évf. 12. sz. 2—3. 28 Uo. 1885. jún. 1. III. évf. 13. sz. 1. p. Szövetkezetünk utolsó gyűlése. 29 1893-ban pl. öt oldal magyar és három oldal német vagy négy oldal magyar és két oldal német terjedelemben jelent meg, 1905-ben pedig 6:2 arányban. 436