A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Ács Zoltán: Szabolcs megye nem magyar etnikumai a XVIII. században

Ács Zoltán Szabolcs megye nem magyar etnikumai a XVIII. században Históriai vizsgálódásunk a történeti Szabolcs megye területére terjed ki, a hajdúvárosok nélkül. Ezek a városok, mint tudjuk a XVIII. században külön írták össze lakosságukat és adataik ezért nem szerepelnek a megyei népszámlálási összesítésekben. Ugyanakkor feleslegesnek is látszott kutatásunk körébe bevonni őket, mert a történeti kutatás a rájuk vonatkozó, s témánkba vágó XVIII. századi ismereteket már alaposan felderítette. Ha mégis megemlítjük őket, tesszük ezt azért, mert mint egykoron Szabolcs vármegyében fekvő települések önállóságuk ellenére is sok szállal kötődtek a megyéhez, s mint ahogy pl. Polgár esetében tisztázta a szakirodalom, Szabolcs megye az 1715 : 95. tc.-ben jogot nyert arra, hogy a korábbi hajdútelepülést, Polgárt jogilag fennhatósága alá vonja.

1 Köztudott azonban, hogy ez az országgyűlési határozat 1738-ig papíron maradt, s Polgár végül sem vált Szabolcs megye szerves részévé, ti. separata porta lett.

2 A XVIII. század első felének hatalmas tömegeket megmozgató népvándorlási mozgalma során röviden ki kell tekintenünk a szabadalmazott hajdúvárosokra, mert kedvező jogállásuk mindenkor csábította Szabolcs vármegye településeinek lakosságát. Tanulmányunkat két nagy fejezetre osztjuk. Az elsőben felvázoljuk a török uralom és az állandó háborúskodások miatt lassan elnéptelenedő megye történetét, a török kiverése után megindult belső népmozgást, jobbágy el vándorlást. A tanulmány második fejezete pedig megkísérli bemutatni az egykor szinte teljesen homogénnek nevezhető Szabolcs megye népességének „felhígulását", azaz az egyes településeken az idegen etnikumok térnyerését. Mint számuk, mint pedig jelentőségük miatt elsősorban a ruténeket és a románokat vizsgáljuk meg, míg a megyében fellelhető két másik etnikumot, a szlovákokat és a németeket futólag érintjük. A szlovák etnikum szabolcsi jelenlétének részletesebb vizsgálata azért sem lenne indokolt, mert néhány jelentéktelen szórványtól eltekintve csupán Nyíregyházán telepedtek le nagyobb tömegben. Szabolcs megye németek által lakott néhány helységének történeti feldolgozását pedig a szerző egy készülő önálló tanulmányban végzi el, így ezen a helyen csak jelzésekre szorítkozunk. E második rész két legfontosabb forrása, Bél Mátyás és Schemberger Ferenc Szabolcsra vonatkozó műve, valamint az 1773. évi hivatalos helységnévjegyzéknek Szabolcsra vonatkozó adatai. Amint a felhasznált irodalomból kitűnik, több munka is foglalkozott már Szabolcs megye XVIII. századi nemzetiségi kérdésével, de e munkák legtöbbje vagy egy-egy nemzetiségre korlátozódott, vagy részterületeket érintett. Tudomásunk szerint ez az első kísérlet a címben is jelzett téma egységes, vázlatos összefoglalására.* Munkánkban a valóságot megközelítő kép felvázolására törek1 Nyakas Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig (1717—1848). In.: Polgár története. (Szerk.: Bencsik János Polgár, 1974) 137. 2 Uo. 167. * A kézirat leadása után jelent meg Páll István Észak-Tiszántúl német és román szórványlakossága с tanulmánya a Szabolcs-Szatmári Szemle 1980/3. számában. 411