A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

közönség java vezérelt."

67 A cívisek valóban a maguk érdeke szerint döntöttek az új soriak megítélésében s a tanács szigorúan járt el minden esetben, amikor feljelentés, vagy ellenőrzési tapasztalat alapján rájött a taxások ellentállására a robotkényszerrel szemben. Amikor Európa-szerte s nálunk is a munkamegváltás álláspontja kezdett érvényrejutni, Debrecen akkor vált szigorúbbá és határozottabbá a taxásokkal szemben. Megfosztotta őket az állattartás jogaitól s ha valaki sertésólat, vagy egyszerű istállót akart építeni, azt csak tanácsi engedéllyel tehette, szemben az árkon belüli lakosokkal, akik ilyet engedély nélkül tehettek. Házukat nem adhatták el, holott az saját tulajdonukat képezte, a telekkel szemben, amely csak birtokukban, használatukban volt. Nem illette meg őket a legeltetési, a faizási, az italmérési jog. Az 1800-as évektől kezdve a megtalált állatokat lefoglalták, elárvereztették és a befolyt összeget kifizették a tulajdonos taxásnak, de továbbra sem tarthatott jószágot, legföljebb — ha módja volt reá — titokban. Jogaikat, polgárjogi állapotukat még akkor sem ismerték el, ha céhtagok voltak és a belső városból gazdasági okok miatt kénytelenek voltak kiköltözködni. A kertségek bérletét is csak akkor engedélyezték, ha valamelyik belvárosi polgár, vagy háztulajdonos adta ki haszonbérbe. A város hatósága kertségi juttatásban 1848 előtt nem részesíthette őket.

68 A tilalmat megszegőkkel szemben szigorúan jártak el. Már korábban is súlyosan, botbüntetéssel is sújtották őket; az 1820-as évek végén szinte napirenden voltak az ügyészi vádemelések és a városi törvényszék kemény ítéletei. Csak néhány példával világítjuk meg ezt az általánosítható eljárási módszert. Többek között 1828. május 24-én 35 újsori családfőt fogtak perbe, mert lakókként éltek a hóstáton; közöttük olyanok is, akik már gyermekkoruktól fogva még a szülőkkel együtt költöztek lakóhelyükre. Jún. 25-én még a kir. biztos kérésére sem bocsátottak szabadon több személyt azzal a megokolással, hogy azok „nemcsak azért tétettek áristomba, hogy a 16 napi szolgálatot nem akarták teljesíteni, hanem azért, hogy rossz példaadásokkal több hóstáti lakosokat is az engedetlenségre ingerelnek." December 9-én is 10 főt zártak börtönbe, mert kijelentették, hogy „ők addig urbáriumot nem szolgálnak, valamíg azt Felséges Királyunk parantsolatjából nem látják". A kir. biztos segítségét kérték, de a tanács hajthatatlan volt. 1829. jún. 22-én 16 hóstátit börtönöztek be napi „kenyéren és vízen" töltendő büntetéssel sújtva őket, mert a napszámra nem állottak ki. Hiába magyarázta az egyik, hogy mesterember, „nem tudok mezei munkához"; a másik ,,én mesterember lévén kaszálni nem tudok" stb. A büntetést mégis végrehajtották több napi elzárással, sőt még az nap a Cegléd-utcából is 16 főt büntettek hasonlóan. 1830. jún. 30-án ismét öt személyt büntettek, köztük négy aszszonyt, mert a robotnapot nem teljesítették, holott a behívás idején férjük tá voli munkán tevékenykedett. „Amíg napszámost nem állítanak ki, áristomban maradnak." Néhány nappal később, júl. 17-én 33 fő került bíróság elé, mert nem álltak munkába, holott legtöbbjük beteg volt. Szept. 11-én 15 főt ítéltek el hasonló okok miatt; szept. 9-én öt gyermeket tartottak börtönben, mert reggel elszöktek a munkából. Akik a gyermekeket felfogadták, külön büntetést kaptak. A büntetések folytatódtak: 1831. ápr. 30.—okt. 24. között 285 fő került több 67 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823—1848, II. 335. Lásd még Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom 1790—1848 (Budapest, 1948), 187., valamint Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen i. m. 85—86., 176. és HBmL 1011/k 10. ftsz Rel. 1778/119. sz. és 1011/36 ftsz 259/1801. Conc. 68 Ilyen esetek tömegéből lásd IV. A. 1011/k ftsz Rel. 156/1807, uo. 56. ftsz 434/1807. okt. 26., és 456/1807. nov. 14., valamint 79. ftsz 570/1816. dec. 16., 587/1816. dec. 18., továbbá 94. ftsz Rel. 596/1820. okt. 23., 584/1820. nov. 25.; 122. ftsz Rel. 451/1827. de még a Conc. 200/1828. júl. 1. és korábbról IV. A. 1004/4 Prot, commission. 1815. szept. 6., 200. old. A büntetésekre IV. A. 1018/e 32. ftsz 1827. júl. 9. Num. 390., és 1828. máj. 24. Num. 288. Uo. 33. ftsz 1829. jan. 10. Num. 23., valamint 34. ftsz 1830. jún. 12., Num. 292., jún. 25., Num. 311. és 37. ftsz 1833. aug. 17. Num. 488., uo. 39. ftsz 1835. máj. 9., Num. 165. 403