A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

sősori lakos köteles volt magánál tartani.

6

'' De minden felügyelet ellenére a munkaszolgálatra való kötelezés az egyik legnehezebben megoldható kérdésként tűnt. 1835. júl. 13-án a nagytanács tárgyalta a gazdasági gyűlés javaslata alapján a robotnapok ügyét, önálló tisztviselő alkalmazását tartották indokoltnak, „ispán" néven, mert a jelen ellenőrzési mód mellett az elmaradt robotnapok száma folytonosan növekszik. A külsősoron élő 912 taxás együttesen 14 592 napszámmal tartozik; megállapították, hogy az újsoriak „nagyon hajlandók lévén arra, hogy robotjok töltését a fontosabb dolog idején ravaszsággal is kikerüljék"; javasolják, hogy minden esetben 50 taxás mellé „egy szabadost" kell állítani, aki „ezen szolgalatja ideje alatt a robotolástól ment legyen", eszerint ő maga is a taxások soraiból kerülne ki.

65 A sok bajjal járó robotkötelezettség végül is a városi vezetők egy részét meggyőzte arról, hogy ez a kényszerítő munka nem érdeke a városnak; hasonló volt a helyzet a jobbágyok munkakötelezettségéhez, amely akkor már inkább gátolta a termelést, mint elősegítette. Az újsoriak a legtöbb esetben egyszerűen megtagadták a munkát, más esetekben pedig teljesítményük értéke volt alacsonyfokú, éppen a kényszer folytán. Sem az utcák egyengetésénél, az árkok és csatornák tisztításánál, a gyalogutak igazgatásánál, sem az erdők körülárkolásánál, sem a szénagyűjtésnél, vagy boglyázásánál, vagy kaszálásnál, télen a fasinavágásnál, híddeszkák fűrészelésénél, favágásnál, a forgács és a töremora összeszedésénél, a széna és szalma összekötésénél nem teljeítették a rézükre 1829. febr. 11-én megállapított normákat. Mindezek alapján indokolt, hogy a tanácsnak a gazdasági szervezőmunkához értőbb tagjai felismerték a robot értelmetlenségét; ez vezette a szenátust 1835. aug. 1-én annak a határozatnak megfogalmazására, hogy a robotot egyegy napszámot számítva 15 váltóforinttal megválthassák. De ezt a határozatot a helytartótanács visszautasította azzal a megokolással, hogy a pénzmegváltás „önkényes zsarolásokra" adna lehetőséget s továbbra is a 16 munkanap ledolgozása mellett foglalt állást, „minden különböztetés nélkül", sőt az öregek és a betegek — a korábbi gyakorlathoz igazodóan — maguk helyett általuk fizetett napszámost küldhetnek munkába. A tanács 1836. febr. 10-én amellett döntött, hogy függetlenül a rendelettől az érdekelt munkaköteles személyek maguk döntsék el, vajon fizetni, vagy robotolni kívánnak-e? A kérdés feletti vita még sokáig elhúzódott, különböző vélemények ütköztek össze; 1838. nov. 9-én a Választott Hites Közönség a megváltást tartotta indokoltnak, mert „minden esetben sikeresebb és több felé fordítható a pénzen fogadott napszámosok munkája a szolgálatra kötelezettekénél."

66 Ilyen módon végső soron eldöntetlen maradt a kérdés a polgári forradalom előtt és a szenátus által „az úrbéri szolgálatra" szorított külsősoriak 1840 után maguk döntötték el, vajon személyesen dolgozzanak-e vagy pénzen megváltsák a munkakötelezettségüket. De függetlenül a napirenden levő vitáktól és az ellentmondásos intézkedésektől, a munkakényszert vagy annak pénzbeli megváltását a városlakó cívisek komolyan vették. Nem véletlen, hogy az egykorú Horváth Mihály történetíró megállapította, hogy Debrecenben „a lakosság elöljáróiban s gyakran teljes joggal nem látott mást önhaszonleső ellenséget, kiket egyedül önérdekük, nem a 64 HBmL IV. A. 1011/k 128. ftsz Rel. 216/1829. máj. 1., uo. Rel. 213/1829. febr. 11. uo. 131. ftsz Rel. 797/1829. máj. 24., továbbá IV. A. 1006/1 Prot, commission. 1829. aug. 19., pag. 506. 65 IV. A. 1010/a 4. Vál. Hites Közönség jkve 1835. júl. 13., pag. 46—49. 66 IV. A. 1011/k 158 ftsz Rel. 124/1836. febr. 10., és IV A. 1010/a 4. VHK jkve 1838. nov. 9., pag. 237-től. A korábbi helyzetre v. ö. uo. 1010/3 ftsz VHK jkv 1833. dec. 20., pag. 244—245. 405