A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

árkon kívül laktak, fel sem vetődhetett. Ugyanezzel járt együtt, hogy semmiféle kedvezményben nem részesülhettek: nem kaphattak failletményt, nem juthattak ház utáni földekhez, nem tarthattak jószágot, nem fogadhattak lakókat. Mindezeket jogszabályok rögzítették s meg kell őszintén állapítanunk: korántsem a liberalizmus szellemében. Egyszerűen kizárták őket a debreceni polgárok közösségéből mindaddig, amíg az árkon kívül éltek és laktak. Egy 1803. szept. 28-i tanácsi határozat még azt is kimondotta, hogy „A város árkán kívülélő személyek semmiféle polgári szolgáltatásban nem részesülnek, tehát az árkon kívül lakókat még a polgárjog sem illeti meg. Ez esetben az árkon belül kell költözködniök." Ipart azonban gyakorolhatnak, tehát az életlehetőségektől azért nem fosztották meg őket.

58 Ezt a határozatot a történettudomány korábban alig vette figyelembe, holott ismerte. Meghozatalában az is szerepet játszhatott, hogy a városvezetés aggódott, nehogy a kvártély és más terhek elől sokat kiköltözzenek, mert ilyen is előfordult. De ettől függetlenül, a határozat, mint jogszabály, döntő alapjává vált a későbbiekben a „cívis" társadalmi megítélésének, mert az árkon belüliek mindenhez hozzájutottak, amit a pénzük, vagy származásuk alapján kívántak, az árkon kívüliek pedig sem földet, sem házhelyet, sem jószágot törvényesen nem vásárolhattak, legföljebb a szabályok kijátszásával, ami — láttuk — megtörtént. Az 1803. jogszabály határkő az árkon belül (cívisek) és kívül lakók között. Ettől fogva nemcsak településük szerkezete, hanem jogállásuk is gyökeresen megváltozott. Ezidőtől vált uralkodóvá az a szemlélet, hogy a ,,cívisurak" a városon belül házzal, gazdag tanyával, jószággal bírnak, élvezik a hatalom minden előnyét, az árkon kívülieknek pedig taxás házhelyük, kedvezőtlen felépítésű házuk és lényegében semmi másuk nem volt, legföljebb munkaerejük. Ebből a belső ellentmondásból alakult ki a későbbiek folyamán a „Basahalom" és „Péterfia" megítélése közötti mély szakadék, amely Debrecen történetét egészen a felszabadulást követő évekig végigkísérte. 1813-ban még határozottabban mondta ki a szenátus, hogy a taxásokat nem lehet polgárjoggal felruházni, mert ellenkező esetben a polgároknak lenne okuk „a békétlenségre és orvoslást kívánó panaszolkodásra".

59 Ezt a kir. biztosnak írták a tanácsbeliek. Mindezek a jog nélküliséget kimondó állásfoglalások korántsem érintették azt a tényt, hogy a taxások súlyos terheket viseltek, éppen a közösség érdekében. A terhek között voltak aktív és passzív megkülönböztetések. Aktívnak tekinthető a taxa, a robot, valamint az adó, a passzívak között pedig az életkörülmények kedvező kibontakozásának korlátai. A részükre kiadott házhely után taxát fizettek; amellett tartoztak az „utcaszerrel", amely lényegében a későbbi városi adó összefoglaló neve volt (gaba, gabella), tehát alapvetően háziadóként szerepelt és 1848 körül már csakis így nevezték. A „taxa suburbialis" első előfordulása 1774-ből olvasható; ennek mértékét négyszögölenként állapították meg 1 dénárban, amely akkor 3/5 krajcárnak felelt meg. Az általában 50 • öles házhelyek alapján 2 Ft taxát fizettek.

60 Az 1811. évi nagy tűzvész után vetődött fel a taxa összegének munkával, vagy az egykorúak kifejezése szerint: robottal történő megváltása. A későbbiek folyamán ez nagy küzdelmet váltott ki az újsoriak és a szenátus között, de hoszszú időn át ez a gyakorlat vált általánossá. A napszámosok iránti igény növekedésével a tanács egyre szigorúbban követelte a robotot és azt még büntetések útján is behajtatta. Szabad menetelű napszámost a maximált napszámbér mel58 Kiadta a Hajdú-Bihar megyei Történelmi Olvasókönyv Szerk. Komoroczy György Hajdú-Bihar megye Levéltár Közleményei, 5. köt. 133—134. 59 HBmL IV. A. 1004/3. Prot, commission. 1813. jún. 24. Num. 30. és még bővebben uo. 1815. szept. 16-án Num. 54. 60 Az utcaszerről Komoroczy György: Pénzügyigazgatás a feudáliskori Debrecenből. Kézirat, 1963, 258., valamint HBmL Concept. 216/1803 és IV. A. 1011/a Minuta protocollarum 1775. márc. 10. 403