A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

házában 7 családfő és kívülük mindenütt 1—1 lakó élt. Utóbbiak sorában 2 cseléd, 3 pásztor, 2 katona. Ezeket nem írták össze, mert meg sem jelentek. Ez is igazolja, hogy még a II. József-féle összeírás sem teljesen megbízható.

35a Az adóháztartások az alábbiak szerint alakultak: Hatvan utca Péterfia u. Csapó u. Piac u. Var ga u. Cegléd u. Év Háztulajdonos Lakó Háztul. Lakó Háztul. Lakó Háztul. Lakó Háztul. Lakó Háztul. Lakó 1771 18 14 3 1 10 5 10 11 9 4 12 9 1772 22 18 31 19 13 14 13 9 9 4 13 8 1773 31 19 6 — 13 12 13 14 14 6 87 22 1776 97 55 7 1 105 11 15 15 18 11 92 38 1777 99 41 6 5 111 44 15 7 20 14 93 34 1780 100 67 6 3 111 61 17 9 23 18 94 57 1787 101 107 6 1 156 93 34 32 80 51 158 93 1811 126 140 6 4 157 172 34 50 80 37 153 136 1817 151 164 6 6 233 187 35 59 80 89 191 169 1823 151 182 126 79 207 152 35 57 110 37 267 270 1827 150 156 128 82 216 234 36 59 110 90 268 207 1847 151 148 129 91 216 148 36 47 110 113 269 133 A felsorolt, de kizárólag a jellemző évekre utaló számsorok világosan feltárják, hogy az 1774. évi házhelykiosztás idején mily nagy ugrás történt a Csapóés a Cegléd-utcaszervezethez tartozó újsoron. De az is megállapítható, hogy a háztulajdonosok szinte azonossága mellett a lakók létszáma mennyire hullámzott. A lakók ugyanis a háztulajdonos engedélyével, bérfizetés ellenében bármikor ott élhettek, az érvényes jogszabály figyelmen kívül hagyásával, viszont házhelyhez csakis a tanács adománya alapján lehetett hozzájutni. Mindezeken az adóháztartásokon kívül az újsoron kunyhók is találhatók voltak, amelyekről már volt szó és amiket csak később sikerült felszámolni. 1811ben pl. a Csap.-utcában 47, 1814-ben 29, 1818-ban 12 kunyhót találtak; a Vargautcán 1811-ben 68, 1812-ben 56, 1814-ben pedig 54 kunyhó állt. A Piac-utcai hóstáton — a Miklós-u. kapu körül — 1811-ben 26, 1812-ben 12, 1814-ben 14 kunyhó állt a házakon kívül. És a kunyhókban is tartózkodtak lakók. A kunyhók egy része 1823-ban is megvolt. Mindezek folytán a külsősori telepeseknél az összeírások alapján alig lehet a demográfiai adatok számszerű képét összeállítani; jellemző az eltérésekre, hogy a váratlanul történt vizsgálatok idején mindenkor eltérő adatok találhatók meg. Mindezeken felül a cigányok, a téglavetők számbavétele, főként a Hatvan-u. újsoron, nem lehetett következetes, ezekről külön elszámolások is készültek s majd egy alkalommal az olajütők és a téglavetők települési sorsa is megfigyelhető lesz, mert adatok bőven vannak reájuk.

36 Jellemző, hogy az 1822/23. évi számbavételkor az utólagos megállapítás szerint a hóstátiak közül kimaradt a Péterfián 21 háztulajdonos, a Csapó-u. pedig 42 és erre csak 1826-ban jöttek rá, addig pedig nem fizettek adót.

37 Az összeírások a feleségeket is csak akkor veszik számba, ha azok önálló keresettel rendelkeztek, tehát még azt sem lehet tudni, hogy a háztulajdonosok vagy lakóik házasok voltak-e, vagy nem, mennyi volt gyermekeik létszáma stb. Mindezekről esetenkint, de csak ritkán, önálló elszámolások készültek. Ezért a pontos demográfiai adatokra csak következtetni lehet. 35 a) Uo. 22. ftsz. Rel. 411/1786. 36 Uo. IV. A. 1013/11. с 17—72. kötetek: Repartitio quanti contr. Lásd még Rel. 451/ 1827 sz. a. Kimutatás formájában Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen i. m. 312. A források adatai egymásnak sokszor ellentmondanak. 37 HBmL IV. A. 1011/k. 116. ftsz Rel. 99/1826. febr. 18. 397