A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

Jellemző erre az 1828. évi összeírás adatanyaga a „suburbium"-ról: Személy Inquil. Subinqul. Fratres Filii Filiae Servi Ancilla Opicices Piac u. 165 37 52 2 13 7 Hatvan u. 544 146 110 3 78 18 3 2 5 Péterfia 404 128 73 1 28 17 1 4 7 Csapó u. 679 214 135 5 73 39 — 1 11 Cegléd u. 925 287 178 7 84 42 4 7 15 Varga 384 109 95 2 30 14 2 1 5 A Péterfián még egy tisztviselő is (honoratior) élt.

38 A lakáskörülmények nagyon eltérőek voltak. A kisterületű házhelyeken nem is volt mód nagyobb lakóházak építésére; a telek teljes kihasználtsága esetén legföljebb annak hosszában újabb kis házat építettek s ezért az újsori telkeken még ma is több összeépített ház található. Egy 1825. évi felmérés szerint az alábbi adatok mutathatók ki:

39 Utca Ház Szoba Lakó Jövedelem Cegléd u. 265 456 270 Átlag 30 Ft Varga u. 110 223 143 Átlag 20 Ft Piac u. 36 78 55 Átlag 20 Ft Hatvan u. 151 132 Átlag 20 Ft Péterfia 127 205 107 Átlag 25 Ft Csapóról nincs adat *l

li- t.?. A házak formáját 1813-ban rendelettel állapították meg, de azokhoz nem mindenki ragaszkodott/*

0 Mindenesetre a népi építkezés módja és stílusa érvényesült, hiszen másra még lehetőség sem volt. Szoba-pitvar — szoba, esetleg kamra, majd hátul istálló, ha szükség volt reá. Ha új építkezésre, mint toldaléképületre lehetőség mutatkozott a kicsiny telken, akkor egy szobás melléképületet emeltek. Az újsori lakosság társadalmi rétegződése az összeírások foglalkozási adatai alapján hozzávetőlegesen megállapítható', de csakis, akik adót fizettek, azokra. Az átmenetileg, néhány hétig, vagy hónapig ott lakó személyekről nincsenek kimutatások, csakis az olyanokról, akik az összeírások idején jelen voltak, nem szöktek meg, vagy rejtőzködtek el. Az kétségtelen, hogy a foglalkozási struktúra általában a faluból történő beköltözködésre utal: egyszerű, céhen kívüli kőművesek, napszámosok, földhordók, akiket akkor még nem neveztek kubikusoknak. Az is kimutatható, hogy főként 1811 után a városból kik öltözöttek nagy része elszegényedett elemekből állt, kivételektől eltekintve. A királyi biztoshoz, vagy akár a tanácshoz benyújtott kérelmeik hangja, a feltárt szociális helyzetük jellemvonásai és a vizsgálatok egyaránt megvilágítják, mennyire kedvezőtlen gazdasági helyzetben élő személyek kértek házhelyet. Az ilyenek sorából kerültek ki a téglavetők, a favágók, az erdőtelepítők, az olajütők stb.; utóbbiak rendszerint az újsorokon éltek, annak már a XVIII. sz. második felétől kezdődő kialakulásától fogva.

41 A ki38 Uo. 1011/t. 8. Kisebb összeírások; az olajütőkről uo. 1013/Д1. с 48., 49. 39 Uo. IV. A. 1011/k 114. ftsz. Rel. 331/1825. 40 Uo. IV. A. 1004/1. Acta comm. 1813. jún. 5. Mellette a helyszínrajz a taksásházak formájáról, Kovács Györgytől. Dr. Béres András szíves közlése szerint ez a forma ma is jellemző. 41 Lásd pl. HBmL IV. A. 1005/6. Acta comm. a kérvényekről. 398