A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

ettől függetlenül növekedett. Az 1803-ban készített összeírás szerint az árkon kívül élt háztulajdonos családfők száma 537, a lakóké 507, együtt tehát 1044 fő. Ezek legnagyobb része a Cegléd-utcai hóstátban élt, legkevesebben a Péterfián. Ez a körülmény egyébként a város terjeszkedésének irányát is megvilágítja. A külsősoriak közül 21 háztulajdonos polgárjoggal is rendelkezett, és ugyanakkor a lakók sorából 25 személy polgárjogú volt, de természetesen a polgárjoggal együtt járó minden előny nélkül.

15 1803-tól kezdve a hóstát jogilag is a társadalmi megkülönböztetés területévé vált, amiről később részletesebben szólunk. Az akkor alkotott jogszabály az árkon kívül lakókat minden polgárjogtól megfosztottaknak tekintette és ezért az újsor a továbbiakban nemcsak települési zónát képviselt, hanem társadalmi kihatású jogi fogalmat, társadalmi kategóriát is, függetlenül az ott élők foglalkozásától, vagy céhbeli hovatartozásától.

16 A házhozjutás igénye azonban továbbra is fennmaradt; egyre több beadvány került a helytartótanácshoz telephelyek kialakítása érdekében. A városvezetés azonban a lehetőség határain belül még a felsőbb nyomásnak is ellentállt, ameddig ezt megtehette. Többek között 1807-ben azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy a hozzá eljuttatott panaszos beadványok ellenére „ennek a városnak azelőtt való időkben sohasem volt hóstátja (suburbiuma), hanem 1774 óta, ... sokan lévén olyanok, kiknek házok nem volt". De — szerinte — most már ezt a kitelepülést nem lehet folytatni, mert „semmi olyan üres hely, melyet az itt lévő publicum rövidsége nélkül házhelynek ki lehetne adni"

17 nincs; az érdekeltek vegyenek a városárkon belül eladó házakat. De hogy milyen anyagi fedezettel, arról a tanács jelentése nem tesz említést. A hóstát erőteljesen kiszélesedett az 1811. évi hatalmas tűzvész után. Ekkor már elkerülhetetlenné vált a pusztítás településtörténeti hatásának elhárítása: a szűk utcasorok, a nádfedeles házak, az utcai görbületek áttekinthetetlenségének stb. megszüntetése. A város korábban csaknem körkörös határvonalait ki kellett szélesíteni, az árkok vonulatát, a sövényeket módosítani kellett, bizonyos mértékig változtatni kellett a városszéli korábbi telekrendszereken, elsősorban a Csapó-utcában, de még a Péterfián is. 1811 után az államhatalom képviselője és a két tanács tagjai között nem annyira a szükség kényszere körül csaptak öszsze a nézeteltérések, mint inkább akörül, hogy hol, milyen területeken alakítsák ki az újabb hóstáti házhelyeket. Ibrányi Farkas királyi biztos kívánságára, de egyidejűleg a város érdekeinek felismerésével külön bizottság foglalkozott mind a belvárosi utcák módosításával, mind a külsősori telkek kialakításával. Ez a bizottság 1812. január 23án bejelentette, hogy sokan szeretnének kiköltözni, bár „ezen nemes városban adót fizettek és aprószerrel szolgáltak", ugyanakkor olyanok is, akik „csak két kézi munkájokkal keresték élelmüket". Az utóbbiak kitelepítését ellenezték, nehogy „a város a tereh (!) viselő polgáraitól megfosztasson".

18 A tanács már 1811. május 16-án azon a nézeten volt, hogy a külső települést nem tanácsos növelni, mert „minél nagyobb számú nép lakik benne, annyival több rossz találtatik közte és . .. nagy alkalmatosság lesz a mindenfelől öszvetóduló emberek söpredék jenek s haszontalan cselédeknek a magok megfész15 Uo. IV. A. 1011/k 49 ftsz Rel 1803. szept. 28., amely közli az újsoriak megoszlását utcák szerint. A lakók és háztulajdonosok belső mozgására lásd uo. IV. A. 1013/11. с 3. ftsz 1794—1797. években. 16 Lásd Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen i. m. 49. A szakirodalom erről a rendelkezésről és társadalmi hatásáról alig óhajt tudomást szerezni, vagy egyszerűen hatálytalan jogi megfogalmazásnak tekinti. 17 HBmL IV. A. 1011/m 47. ftsz Concept. 1/1807. 18 Ezekre pl. uo. IV. A. 1011/k 65 Rel. 142/1812.; uo. 74 ftsz a. Rel. 240/1815., amely foglalkozik a helytartótanács rendeletével. V. ö. még Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig, Debrecen, 1969 (ezentúl: Városigazgatás) 75. old. 390