A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

kelésére". Akkor még határozottan kitartott amellett, hogy a Péterfia és a Csapó-u. kapuk között a megtelepedést nem lehet megengedni a régi és az új temetők elhelyezése folytán.

19 Ugyanebben az időben, 1811. augusztus 1-én több kat. mesterember közvetlenül Ibrányi királyi biztoshoz fordult házhelyigényével, mert „ ... bajos nekünk szegény mesterembereknek más birtokába lenni, ... sőt még kvártélyt sem kaphatunk". Az 57 kérvényező közül már korábban Debrecenben élt 16 fő, átlag 5 év óta, 5 fő 5—10 éve, 17 fő pedig 10 éven felüli időtől fogva, míg a többi kevesebb időtől. Velük szinte egy időben 300-nál is több ref. vallású személy is kért házhelyet, menekülve a tűzvész okozta pánik miatt.

20 A külsősorok mentén, a városárok közelében tehát szükség volt általános bővítésre. Több éven át a városvezetésnek ez volt az egyik legnehezebb közigazgatási feladata s egyben legdöntőbb ütközőpont Ibrányi Farkas és a tanácstagok között. A telkeken épülő házak sűrűségétől maguk a külsősoriak is féltek, mint ahogyan ezt elpanaszolták.

21 A tanács álláspontja a szeptember 12-i ülésen jutott kifejezésre; ebből megállapítható, hogy több vonatkozásban igaza volt. De a társadalmi feszültség, a nagyobb arányú demográfiai igények, a terjeszkedés követelő szükségessége azonban háttérbe szorították a józan megfontoltságból eredő számítgatásokat. A tanács vallotta, hogy „több taxás telek osztása, valamint a városnak eddig is soha hasznára nem volt, úgy ezután még több kárára lenne, mert hacsak extendálódik az város, úgy becsületes épületeket senki sem igyekszik építeni; hogy pedig a róm. katolikusoknak külön, a reformátusoknak ismét külön osztódjanak telkek, az minden politika ellen volna s ezáltal csak a vallásbeli gyűlölség eszközöltetne".

22 A józannak nevezhető megfontolást azonban az élet igényei, a királyi biztos hajthatatlansága és a város bővítésének szükségessége legyőzték. 1811. november 9-én Kováts György, az országos hírű mérnök-térképész közvetítő megoldást javasolt: a Várad-utcai kút közelében nem szabad megengedni az új telepítést, mert a lakosság szaporulata az iható kút vizét tönkretenné, a környékét járhatatlanná tenné; ez a kút pedig jelenleg egyedülálló. November 26-án dr. Szent-Györgyi József, a híres fürdőagitátor városi főorvos maga is azt indítványozta, hogy a Várad-utcai kunyhósok sürgős eltávolítása sürgősen kívánatos „a kutak környékének tisztán tartása végett". A telepítéseknél tehát a szomjazó város vízigénye is előtérbe került! Ezen a környéken valóban nem osztottak ki házhelyeket,

23 a Homokkert megtelepítése csak később vált kényszerítővé. Hosszas viták után 1812. január 23-án átmenetileg abban állapodtak meg, hogy „a város kiterjedése mind az egész város lakosi védelmére szolgáljon"; a Péterfia és a Csapó-utcai kapuk között ,,lévő térségen a két rendbeli, ú. m. pestises és rend szerén való temetők fekvése miatt" nincs terjeszkedési lehetőség; kihagyandó a Cegléd-u. sóház környéke, valamint a Várad-u. kapun kívüli térség, mert „a város fekvési formáját elvenné". Nem lehet telepíteni a Csapó-u. kisajtótól a Cegléd-u. kisajtóig a tűzterjesztő szélfúvás miatt, a Péterfia-u. kapu előtt pedig a salétromos helyek folytán". A fenti okok következtében az új sori településhálózat nem terjeszkedhetett minden közigazgatási kerületben, igazodva a korábbi körkörös fekvéshez, csupán egyes helyeken.

24 A telkek kiosztása végül is megtörtént, bár nem a kívánatos és igényelt mértékben. Ez a körülmény pedig magában hordozta a további viták csíráját. 19 HBmL 1011/k. 65. Rel. 142/1812 és lásd a térképet. 20 Uo. IV. A. 1011/k. 65. Rel. 142/1812. mell. „Stub./.", valamint IV. A. 1004/2. Prot, commission. 1811. aug. 3., pag. 22., aug. 9., pag. 267. 21 Uo. 1811. aug. 17., pag. 301. 22 Uo. szept. 12., pag. 335. 23 Uo. IV. A. 1011/k 65. Rel. 142/1812., mell. 12—13. 24 Uo. Rel. 142/1812 jan. 23. A telkek elosztásáról szóló jelentés. Lásd a térképet. 391