A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

összeírásokban, mert nagy részt kunyhókban, sátrakban laktak és közöttük sok volt a cigánylakos is.

4 Mindezek után érthető Vécsey József kir. biztos jelentése, amikor a királynőnek arról írt, hogy „mily nyomorú és elnyomott helyzetben él az adózó nép, mily önérdek szerint járnak el a város tisztségviselői".

5 Kezdeményezésére indult meg az a folyamat, amely hozzájárult egyrészt a belső városban levő üres házhelyek beépítéséhez, másrészt a városárkon kívüli szabályos települések kialakításához. Vécsey az 1771. június 17-i közgyűlésen előadta, hogy tőle körülbelül 500 fő kért különböző házhelyet. A városvezetésnek (senatus) akkor az volt a véleménye, hogy a „suburbium"-ok — így nevezte — szervezése „több súlyos ok miatt a városra és a közjókra káros". Szerinte előbb a belvárost kell beépíteni és az árkon kívül kertségeket kell kialakítani.

6 Ez a szemlélet még 1846-ban is kifejezésre jutott, amikor a tanács meghatározása szerint „az újsori taxás lakosok nevezete alatt oly lakosokat kell érteni..., kiknek a város környékén ingyen s így anélkül, hogy a tulajdonosi jog rájuk ruháztatott volna, lakóhelynek való tér osztatott ki, ... amiért a városnak, mint zsellérek szolgálatot teljesítenek .. ."

7 * * * A külsősor — éppen a demográfiai helyzet változásainak következményeként — több szakaszban alakult ki. Az első szakasz 1771—1774. évek közé tehető. E szakaszt a kezdeti nehézségek és a városi polgárság ellentállásának leküzdése jellemezték. A telephelyek kialakításának szükségességét általában felismerték, de a megoldás módja felett sokáig zajlottak a viták. A városvezetés azt szerette volna, ha az árkon belüli üres telkeken építkeznek. Csakhogy ennek a történetileg kialakult telekrendszer volt a legnagyobb akadálya, amely új építkezést csak akkor tett lehetővé, ha a házhelyhez hozzátartozó telekhányadot a házhely tulajdonosa önként eladta. A városárkon belüli házak mögött nagy kiterjedésű üres telekrészek álltak, melyek tulajdonjogilag egységet alkottak és magához a homlokzati házhoz tartoztak. A kertekben több kisebb lakóházat is építettek, részben mellékhelyiségeket, részben a cselédség otthonait. Még az általános házösszeírások alkalmával is csupán a homlokzati, az utcára néző főépületet írták össze, ezeket számozták meg s talán ez az oka annak, miért vettek számba Debrecenben oly kevés házat az összeírások alkalmával. Tekintettel arra, hogy a XVIII. sz. második felében szinte országszerte megfigyelhető a lakosság koncentrálódási folyamata, ebből Debrecen sem maradhatott ki. Az ország különböző területeiről előtrébe került a belső immigráció; a kenyérkereset kényszere, a kedvezőbb megélhetési és emberi körülmények felkutatása és a főként a szabadabb mozgás reménye az emberek jó részét a városokba hajtotta, elsősorban a falvakból. A városokban kedvezőbb munkafeltételekre találhattak. Talán ezért álltak Debrecen kapui előtt oly sokan, hogy megtelepedve állandó otthonra találjanak. 4 HBmL Debrecen város Tanácsának jegyzőkönyve (Tan. jkv) 1571. ápr. 27. továbbá u. o. IV. A. 1011/t. 1.; 1011/v 2. Lásd még u. o. IV. A. 1013/11. с Repartitio 1771/ 17. köt. Lásd továbbá „Kunyhók és viskók összeírása" 1732-ből a tanácsi jkvekben. Idézi Komoróczy György: Reformkor i. m. 50., 52. old. Vö. még uő: A királyi biztosság és a debreceni kir. biztosság 1778-ig. A HBmLelvétár Évkönyve (Szerk. Gazdag István). I. 76. 5 Komoróczy Gy.: Kir. biztosságok i. h. ВО. 6 HBmL Tanácsi jkv 1771. jún. 17., továbbá hasonlóan 1771. máj. 15., jún. 4. a kir. biztosi jegyzőkönyvekben HBmL IV. A. 1001. 1., 3., 4., 6 ftsz. stb. jkvekben. Idézetek Komoróczy Gy.: Kir. biztosságok i. h. 82—83 stb. 7 Idézetek kiadva Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen i. m. 176., az eredeti szövegek pontos jelzetével. Lásd még uő.: A kertgazdálkodás Debrecenben, (Debrecen 1969). 387