A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Sápi Lajos: Építési szabályrendeletek keletkezése Debrecenben

tanácsi jegyzőkönyvbe feljegyezték, hogy „egyéb mérnök nem lévén Landik János patikárus mérje ki a kapuk állását", aki bizonyára a mértékegységek ismeretén túl az építészet terén nem sok jártassággal rendelkezhetett.

2 Ebből az időből a tanács által kiadott építési rendszabályt sem ismerünk. A szabályozások kezdeti korszaka A királyi biztosok hatásköre a tanácsi intézkedések felügyeletén kívül kiterjedt mind politikai, mind gazdasági ügyek ellenőrzésére és irányítására is. Így az 1773-ban kinevezett Forgách Miklós királyi biztosnak a hivatalba lépése után az első intézkedése abban állott, hogy eltiltotta a „földalatti kunyhók" építését a város területén és elrendelte építés esetén szabályos házak létesítését. Sőt még ebben az évben rendelkezett a város árkán kívüli területeken új telkek osztásáról, ahol a zárt határok között gyarapodó város egészségtelen zsúfoltságban élő lakossága megfelelő otthont építhetett magának. Így alakultak ki az újsorosi telkek és házak, amelyeket később az értük fizetett jogelismerési díj, taxa után, taxás, majd taksás telkeknek és házaknak neveztek. E telkek juttatásánál már előírta a városi tanács, hogy azokon csak „szabályos épületek" létesíthetők. Így ezeket az 1773-ban kiadott rendelkezéseket — amelyek már mind városrendezési, mind városfejlesztési, valamint építési előírásokat tartalmaznak — Debrecen első építési szabályrendeleteinek tekinthetjük. A Debrecent állandóan pusztító nagy várostüzek megelőzésére és elhárítására szükségesnek tartott óvóintézkedések végrehajtására a helytartótanács 1774ben „szoros megtartásra" kiadta a város vezetősége által előterjesztett és jóváhagyott „Tűz ellen való rendelések "-et, a megelőzés kellő megszervezése céljából. Minthogy azonban a rendeletben foglalt óvintézkedések azok szigorú megtartása nélkül eredményteleneknek bizonyultak — mert a tűz pusztítása változatlanul tovább tartott —, a helytartótanács utasítására az előző rendeletet kibővítve 1785-ben, majd 1799-ben újra kiadták.' Az ötvenegy pontba foglalt rendelet egyaránt intézkedett a tűz megelőzéséről, a vele kapcsolatos építésügyi szabályrendeletekről, valamint a tűz keletkezése esetén az oltási és mentési munkákról. Az évszázados tapasztalatok alapján a tűzvédelmi rendeletben már komoly, megfontolandó intézkedéseket tettek, amelyeket ha megtartottak volna, bizony sok kártól, veszedelemtől óvhatták volna meg a várost. A rendelet építési vonatkozásait tekintve már az I. pontban előírták, hogy ,,A' kiknek tehetsége engedi, igyekezzenek Téglából, és bólthajtásra építeni, hatsak a' konyhát is.", míg a II. pontban a fából készült kémények építését és használatát tiltották el. Ezek voltak a legelemibb követelmények a tűz megelőzésére. Gondoskodtak a kémények tisztántartásáról. Sőt az ötödik pont szerint a tűz tovaterjedésének a megakadályozása érdekében elrendelték, hogy „Mivel az élőfák sokszor ellent vetnek a Tűznek, a' hol lehet az Épületek mellé Fákat ültessenek a' Házi Gazdák, legjobb lészen pedig Eperjfákat ültetni, minthogy azok itt szaporán nőnek, és más hasznok is vagyon." Ezek az 1774-ben kiadott intézkedések — amelyek maradéktalan végrehajtásának az ellenőrzéséről is gondoskodtak az előírásban —, valóban építési szabályrendeletnek tekinthetők. Megismételték a már többször elhangzott rendelkezést,, hogy „Ezutánn sekinek meg ne engedtessék, hogy a' kapukon kívül föld alatt való Viskókat tsináljon, és a' melyek vágynak, azok Tavasszal elrontassanak". Ezzel az intézkedéssel különösen a rossz szándékú embereket igyekeztek a lehetőség szerint távol tartani. 2 Sápi i. m. 26. 3 Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Királyi biztosi iratok. — Sápi i. m. 100. 370