A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Sápi Lajos: Építési szabályrendeletek keletkezése Debrecenben

Sápi Lajos Építési szabályrendeletek keletkezése Debrecenben Alig hangzik el ismertetés Debrecenről anélkül, hogy egyes idegen utazó — kétes értékű — megállapítását el ne ismételnék a város középkori elmaradott külső megjelenéséről, falu jellegéről. Ha a Caraffa császári tábornok sarcolásai és csapatainak pusztításai után 1697-ben készített összeírást összehasonlítjuk a rombolás megelőző állapottal — amikor még .,2247 jó állapotbeli házat" találtak a városban —, akkor csodálkozunk, hogy a lakosság többsége átélte e szörnyű megpróbáltatást. Az 1697. évi összeírás ugyanis már csak „64 nagyobb és jobb házat, 64 középszerűt, 336 földalatti gunyhót és 360 szétrombolt házat" tüntet fel. Sőt két évvel később az 1699-ben készített összeírás is még 164 elhagyott telket említ a város területén. (Bár ezek az adatok a kedvezőbb adók megállapítása érdekében vitathatók lehetnek.) E rombolások mellett, ha figyelembe vesszük a szinte évente ismétlődő tüzeket, amelyek a várost pusztították, akkor csak csodálni lehet, hogy az 1900-as évekig több emeletes lakóház állott még a város belterületén az 1600-as évekből, olyanok, mint a Dobozi-ház, Komáromi Csipkés György háza, Vay-ház. Az ősi településű város a jó építőkövet biztosító hegyektől távol, sajátos jelleggel épült fel az itt található építőanyag felhasználásával, fából és agyagból, így építészeti jellege, külső megjelenése nem hasonlítható össze egy hegyes vidéken épült településsel. A helyhez és egyéb körülményekhez alkalmazkodva alakult ki a sajátos települési rendszere, építési formája és az azokból eredő építési szabályozó előírásai is, amelyeknek legfőbb irányítója a város településének egyéni jellege volt. Debrecenben már a XIV. század végén és a XV. században a különböző iparokat űző mesteremberek céheket alapítottak, amelyek zárt egységükkel és szigorú törvényeikkel védték a messze földön elismertté vált debreceni áruk, iparcikkek kiválóságát. A céhek az érdekvédelmi tevékenységükön kívül a város közösségi életében jelentékeny szerepet játszottak és kivették részüket majdnem valamennyi társadalmi kötelezettség vállalásából is. Így az utak, hidak építésénél, tűzoltásnál, sőt az adakozásnál is a céhek tehetségükhöz mérten megfelelő részt vállaltak.

1 A céhek szigorú rendszabályai azonban csak a céh tagjaira vonatkoztak, így a város vezetősége a tanács kebelében végeztetett saját építési munkáinak felügyeletére és ellenőrzésére már 1661-ben építési felügyelőt alkalmazott évi 12 forint fizetés mellett. Az építési felügyelő járandósága még 1668-ban is csak évi 20 forint volt, amiből arra lehet következtetni, hogy ezt a tevékenységét csak más jövedelmet szolgáltató munkássága mellett látta el. A szabad királyi városi jog elnyerése után pedig a királyi biztos rendeleteinek megtartására a város vezetősége állandó megbízottakat állított, így rendszeresen működött a tanács mellett az építőbiztos. Ezek a megbízottak azonban — mint korábban említettem — nem voltak mindig szakemberek, mert 1717. szeptember 13-án a 1 Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete (Debrecen, 1971) 16. 369