A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szalay Emőke: Fazekas inasok és legények Debrecenben a XVIII–XIX. században

mesterek a legényekkel nem bánhattak kényük-kedvük szerint. Ezt bizonyítja az, hogy egy legény feljelentette 1837-ben kántoros gyűlésen a mesterét, Busi Andrást, aki megpofozta. Ezért a céh 2 vft büntetésre ítélte.'

2 Ezzel a mesterrel fordult elő 1839-ben hasonló eset. Ekkor is bebizonyosodott, hogy legényét ok nélkül megverte, ismét megbüntették, de a bírság most már jóval magasabb volt, 7 vft, amelyet önként vállalt, hogy feljebb ne jelentsék.

73 Ez ugyanakkor azt is mutatja, hogy a céh ilyen jellegű ügyeit is nyomon követte a felsőbb hatóság, és ezt a mestert valószínűleg jobban elítélték volna, ezért vállalta inkább önként a büntetést. Egyébként ez az egyetlen ilyen eset, ami azt mutatja, hogy mesterek és legények között a debreceni fazekasoknál komoly nézeteltérések a mesterek durvaságai miatt nem fordultak elő. A legények, amikor egy mester műhelyébe akartak állni, függetlenül attól, hogy külső helyről jöttek, vagy a városban tanultak, először az atyamesternél kellett jelentkezniük. Ha a céhmester úgy kívánta, egy hétig nála kellett dolgozniuk, miután eltelt ez a hét, a céhmester előkérte a legény tanuló levelét, amely nélkül tovább dolgozni nem volt szabad. Miután megnézték, megvizsgálták a készített munkáját, rendelkeztek arról, hogy hova menjen, az utasításuknak a legénynek engedelmeskednie kellett. A mesterlegény a továbbiakban fizetést kapott munkájáért. Ennek több módját határozta meg a céhlevél. Megállapodhattak, hogy heti fizetést kap a legény, akkor 33 pénz járt neki. Történhetett a megállapodás kántorra, azaz negyedévre, ennyi időre 4 Ft-ot kapott. Végül pedig dolgozhatott sza/cásokra, amikor meghatározott edénymennyiségért kapott szabott összeget. Ez a következő volt: száz korsóért 25 pénz, száz fazékért 18 pénz, száz ketteivel való fazéktól 15 pénz, száz itzés fazékért 6 pénz, végül száz kályháért 12 pénz. Ennél többet egy mester sem fizethetett, ha megtette, megbüntették.'

4 A céhlevélen kívül alig ismerünk a legények fizetésével kapcsolatban adatokat. 1810-ben Varga Pálnak Korda Gábor legényt okt. 25-től következő év Lőrinc napjáig 6 Rft-ért szegődtették.

7,1 Majd 1839-ben Jecs János szegődtette Kónya János legényt szeptember 1-től karácsonyig, heti bére 50 krajcár volt.'

1

' Ha a legény más mesterhez akart állni, szándékát gazdájának két héttel korábban be kellett jelentenie, és csak akkor mehetett el, ha ezt a két búcsúhetet eltöltve tisztességesen elbúcsúzott gazdájától. Ebben az esetben gazdája erővel nem tarthatta vissza. Ha viszont búcsú nélkül és különösebb ok nélkül ment el, 2 ft-ra büntették.

77 A céhprivilégium külön foglalkozott azokkal a legényekkel, akiket a mesterek a saját költségükön hoztak. Kimondta, hogy élhet ezzel mesterember, más helyről a városba hozhat idegen legényt, csak hírül kell adni a céhmestereknek. A legényt mindaddig magánál tarthatja, amíg a legénynek kedve van. Ugyanakkor figyelmeztette a céhmestereket, hogy nagyon alaposan vizsgálják meg az ilyen legény hozatását és ha valami csalárdságot találnak, a mestert 2 ft-ra, a legényt 1 forintra büntessék és más gazdához rendeljék.

78 Ha legény jelentkezett a céhnél, a legényt kérők között a céhmestereknek be kellett tartani a következő rendet: Először mindenek előtt az özvegy mesterasszonyok kérésének kell eleget tenni. Ha ilyen kíván legényt, adjanak neki. Ezek után az öreg mesteremberek következnek, és csak ezután vegyék a fiatalabb mestereket. Meg is indokolja, mivel a fazekasság erős munkával jár, a fia72 IX. 8. 4. 1837. ápr. 7. 73 IX. 8. 7. 1839. 74 XXXIII. art. Legény műhelybe állításárul, fizetésérül. 75 IX. 8. 5. 1810. okt. 25. 76 IX. 8. 7. 1839. szept. 1. 77 XXXIV. art. Búcsú hétrül. 78 XXXIX. art. Mesterember maga költségén hozott legényről. 365