A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szalay Emőke: Fazekas inasok és legények Debrecenben a XVIII–XIX. században

talabbak könnyebben végzik mint az idősebbek. Természetesen ez nem vonatkozott a hozott legényekre.

79 A mesterek a hozzájuk került legény kundshaftját odaadták a céhmesternek, aki azt a céhládába tette. Ha valamelyik mester ezt elmulasztotta, megbüntették. 1843-ból van erre adat, amikor Erős Józsefet 2 vft-ra bírságolták, mivel két hétig magánál tartotta a legénye kundshaftját*' Elítélték azt a mestert is, aki a céh tudta nélkül adott legényének kundshaftot, 5 Ft-ot kellett fizetnie.

81 A legénynek a végzett munkáját értékelték. 1798-ban végezte a céh, hogy a mesterlegénynek ezután informátiot kell vinni, amibe beleírják, hogy mennyi időt töltött a mesterségben. Ezt az iratot aztán a céhbe álláskor az atyamester elé kellett adni, aki ennek alapján adott számot a legény felől.

82 A legényekről az 1830-as évektől kezdve vannak pontos feljegyzések.

8

' 1831től kezdődően ismerünk legényneveket. Vizsgálatukból az derül ki, hogy nagy volt a fluktuálás a legények között. Számuk évenként változott, A legmagasabb 1835-ben volt, ekkor 21 legény dolgozott. A következő évben lecsökkent 13-ra, majd tovább 8-ra, ezután emelkedett 15, ill. 16-ra, 1839—40-ben. A legkevesebb 1842-ben volt, amikor csak 4 legényt írtak be. Ezután 1848-ig 15 és 7 között mozgott a számuk, majd 1849-ben, 50-ben megint 4—4 volt. Ez a mesterek számához viszonyítva kevés. Ha a neveket vesszük vizsgálat alá, akkor az idegen legények többsége tűnik ki. Ezek között vannak olyanok, egy-két esetben, akiknek addig nincs nyomuk a céhiratokban, tehát nem itt tanulták a mesterséget, a későbbiek során azonban itt lesznek mesterré. Nagyobb részük viszont csak átmenetileg dolgozik a vráosban, 1—2 év után továbbmennek. Vannak ezek között olyanok, akik aztán egy-két év múlva ismét feltűnnek, majd megint tovább mennek. Ezeknek a legényeknek a neve azért figyelemre méltó, mert más fazekas központokból Debrecenbe érkezve és itt dolgozva, a debreceni fazekasság hatását vitték magukkal. Ezek az adatok az egyes központok közötti kapcsolatok felderítése szempontjából nagyon lényegesek, hiszen általuk eddig csak felfedezett, de be nem bizonyított feltevések nyerhetnek biztos alapot. A nagyszámú idegen legény feltétlenül azt bizonyítja, hogy Debrecen nevezetes központ volt a XIX. század középső harmadában, ahová szívesen jöttek dolgozni. 79 XXXVIII. art. Legénytartás rendirül. 80 IX. 8. 4. 1843. aug. 28. 81 IX. 8. 4. 1840. 82 Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 57. 83 Legények IX. 8. 6. 1831. 366