A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szalay Emőke: Fazekas inasok és legények Debrecenben a XVIII–XIX. században

Szalay Emőke Fazekasinasok és -legények Debrecenben a XVIII—

XIX. században Magyarországon évszázadokon át a céh szigorúan pontos szabályok szerint működő, zárt testület volt, amelyeknek tevékenységi körét és gazdasági érdekeit a feudális rend írásba foglalt kiváltságlevéllel szabta meg és biztosította. Ezek a rendtartások részletesen foglalkoztak a céhek működésével. A szabályozás az élet egész területére kiterjedt, így természetesen a mesterség elsajátításáról, az inasok és legények jogállásáról is intézkedtek.

1 Debrecen az egyik kiemelkedő céhes központ volt, nagyszámú céh működött a városban, amelyek közül többnek jelentős levéltári anyaga maradt ránk. Az alábbiakban az 1555-ben már említett fazekascéhbeli inasok és legények XVIII—

XIX. századi életét kíséreljük meg bemutatni a fennmaradt iratanyag alapján. Inasok Az inasszegődtetést az 1715-ben kiadott megújított céhlevél a következőképpen határozta meg.

2 A mesterséget megtanulni szándékozó két hét próbaidőt töltött le egy mesternél. Miután a kijelölt idő eltelt, került sor a hivatalos szegődtetésre. Ha valamelyik mester két hét után elmulasztotta bejelenteni az inast, 1 Ft büntetést fizetett, kivételt képezett, ha a céhmester halasztást engedélyezett neki. A két hetet próbaheteknek nevezték. Ha mindkét fél kölcsönös megelégedésére telt el ez az idő, és az inas maradni akart, a mester pedig meg akarta tartani, akkor be kellett jelenteni a céhnek. Ez úgy történt, hogy a gazda az inassal együtt a céhmestereknek bejelentette szándékukat. A céhmesterek egy napot jelöltek ki, amelyre a gazdának lakomát kellett készíteni. Ez két-három tál ételből, két-három pint borból állt. Erre a gazda házánál készített lakomára a céhmesterek a megjelölt időpontban elmentek. Ha ők nem értek rá, a céhszabályok szerint más öreg mestereknek kellett elmenni és hivatalosan azok előtt történt meg a beszegődtetés. Ennek során a céhmesterek mind a gazdának, mind az inasnak elősorolták kötelezettségeiket. A gazda elé azt tűzték követelményként, hogy inasát jámborul tartsa, a mesterségre szorgalmasan tanítsa, a megállapított fizetését kiadja és oltalmazza. Az inas kötelessége az volt, hogy a tanulás és szolgálat rendelt idejét jámboran kitöltse uránál. Ura mellett asszonyának is engedelmeskednie kellett. Inasévei alatt nemcsak a mesterségben kellett segíteni, hanem minden tisztességes dolgokban. Külön kiemelte a céhlevél, hogy a házuknak, jószáguknak gondját viselje, ha valami káros dologról értesül, azt azonnal gazdája tudomására hozza. Az inasnak szegődtetéskor kezest kellett állítania, aki biztosította, hogy az artikulusokban foglalt feladatokat az inas híven elvégzi. A céhszabályzat pontosan megszabta az inasnak a mesterség megtanulásá1 Naqybákay Péter Magyarországi céhbehívótáblák. (Bp. 1981). 6—7. 2 Clhiorivilég'um XXXII. art. Az imsn fo^adásrul és szegődtetésrül. Sziap. 1903. 550. 357