A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön
aranyszalagot forrasztottak élével és ezzel rekeszt képeztek. Ezekben bizonyára kövek voltak, vagy valamilyen paszta, de mind kihullott. A három karéj mindegyike fölé granuláció került. Szalagfülét külön képezték ki és forrasztással a lemez aljához erősítették. Lsz: KJMK 55.31. 3., H: 1,6 cm, Sz: 0,6 cm, súlya 1,1 gr. Kései, a II. világháború körüli, előkerülését sejteti s a leltárkönyv bejegyzésének hitelét erősíti az a tény, hogy soha nem került közlésre. Egyedül Párducz Mihály említi egyik dolgozatában. 124 KELETI PÁRHUZAMOK Az egyes lelőhelyeken előkerült tárgyakat táblázatba foglaltuk. Az I. és II. periódus anyagát külön tüntettük fel. Teljes együttesek csak a szakemberek által feltárt sírokból ismeretesek. A többi — tehát a zöm — hiányosan került begyűjtésre, sokszor egyetlen tárgy van csak a múzeumok birtokában. Több esetben bizonyosra vehető, hogy nem egyetlen, hanem néhány sír anyagával van dolgunk, de szétválasztásuk lehetetlen. Viselettörténeti következtetések levonására tehát igen korlátolt mértékben alkalmasak leleteink. Az alábbiakban mégis kísérletet teszünk erre és a fejtől lefelé haladva írjuk le az egyes típusokat. Igyekeztünk a keleti párhuzamokat is megkeresni. A Kiskőrös-Vágóhídi dűlő temetőjének 3. sírjából 5 olyan aranylemez került elő, melyeket ruhadísznek határoztunk meg óvatosságból (X. 1—4.). A hazai anyagban nincs párjuk, a Szovjetunióban azonban több hasonló, ha nem is azonos darab került elő. Valamennyi diadém része volt. Használatukat már a szkíta kortól nyomon tudjuk követni. Az Achtanizovszkoj falu melletti kurgánból olyan koszorú került elő, melyet durván kivágott aranylemezből készítettek. 125 A keresi katakombák festményein ábrázolt leletek fején is gyakran feltűnik a koszorú. A Fekete-tenger északi partvidékén levő görög-római városokban férfi és női sírokból egyaránt ismerünk ilyeneket. 126 Néha az aranylemezből kivágott leveleket faabroncsra erősítették. Számos orosz magángyűjtemény őrzött hasonló, többé-kevésbé sérült és hiányos, koszorúkat. 127 Néha már eredetileg is csak néhány levél és nem a teljes koszorú került a halott mellé. Kherszonezosz 1910-es ásatásának 76/a sírjából 3 levél került elő. Háromkaréjú kivágásuk emlékeztet a kiskőrösi darabokra, de a kherszoneszosziak keskenyebbek. 128 Hasonló darabokat Pantikapajon, Kiz-Aul és Olbia környékéről is ismerünk. 129 A divat általános kellett legyen az ókorban, mert az i. e. IV. századtól kezdve Kisázsiában 130 és Rómában is nyomon követhető. 151 Néha, a diadém pántjának elkeskenyedő végével együtt, a levelek is kisebbednek. 132 Ilyen az a 6 darab, 124 Párducz (1956) 179. 125 OIAK 1900. 104—105., 191. kép. 126 Stephani L.: Erklärung einige Kunstwerke der kaiserlichen Ermitage und anderer Sammlungen. CCIA 1878—79. 119., Számozatlan ábra a 125. lap alján. 127 Sabatier 117., IV. t. 21. 128 Leper 242., 18. t. felül! 129 Korpuszova 28., 3. t. 130 Greifenhagen (1974) 30—31. 131 Breglia L: Le oreficerie del Musei di Taranto. Japigia 10 (1939) XI. t. 6. Carobucci G: Ori e argenti dell' Italia Antica. (Milano, 1962.) 35/a, 43/a t. — Coarella, F.: L'oreficeria nell'arte classica (Milano, 1966.) 116—117., 53. kép. 132 Reinach, S.: Antiquitas du Bosphore cimmérien (Paris, 1892) V. t. 3. — Becatti, G.: Oraficerie antiche della minoiche alle barbariche. (Roma, 1955) No. 555. — Historische Schätze aus der Sowjetunion. Ausstellungskatalog (Essen, 1967.) Nr. 266 166. 58. stb. Itt i. sz. II. századra keltezik. — A Gutman-gyűjtemény (New York) darabjait újabban fityegőként rekonstruálták. Parkhurst, C: Melvin Gutman Collection of Ancient and Mediavei Gold. Bulletin Allen Memorial Art Museum 18 (1961) No. 27. — Hoffmann — Clear. 46—47., 31. 329