A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

kendővásznak, amelyből a törülközőket, konyharuhákat, szakajtókat szőtték. A terítők, abroszok szintén gondosan fehérített, néha különleges szövéstechniká­val készült vászonból lettek. E sokféle rendeltetésnek megfelelően szőhettek két vagy négy nyüsttel, különböző szélességben és különböző sűrűségben. Darabori­ként változott a díszítésmód is. Szőhettek darabonként egy-két sima, szeaetc vagy négy nyüsttel, különböző szélességben és különböző sűrűségben. Darabon­gos kidolgozásáról, a különböző rojtozásokról, varrásokról, hímzésekről, melyek nem tartoznak jelenlegi témánkhoz. Lényeg, hogy a tiszta kendervászonnak me­gyénk területén legalább 8—10 változatát ismerik, bár az utóbbi évtizedekben alkalmazásuk mind szűkebb területre korlátozódott s helyüket a pamuttal ke­verten szőtt vásznak vették át. 5. Kender-pamut vászon. Főként a XIX. század végétől terjedt az a szokás, hogy felvető szálként a kenderfonal helyett boltban vásárolt gyapotfonalat, úgy­nevezett miszért, micért alkalmaznak. Ezáltal puhább és fehérebb vásznat nyer­tek. A XX. században már rendszerint ilyen vászonból készítették a díszesebb abroszokat, törülközőket s egyéb ünnepélyesebb célra szánt darabokat. Így ter­mészetes, hogy ennél a vászonfélénél még többfajta szövéstechnikát alkalmaz­hattak. Főként ezeken jelennek meg a különböző, bizonyára a takácsoktól el­lesett — négy vagy több nyüst segítségével előállítható — mintás szövések. A kender-pamut szálak vegyes alkalmazásával készülhettek már a múlt szá­zadban az úgynevezett fodorvásznak, amelyekből főként viseleti ruhadarabok készültek. Lényege, hogy az igen vékonyra font és szépen fehérített kenderfonal (más vidékeken lenfonal) közé gyapotszálakat szőttek, s mivel a kétfajta fonal mosáskor nem egyforma mértékben húzódott össze, a vászon gyűröttes, fodros hatást mutatott. Fodorvászon szövésre egyelőre csak az egykori Bihar megye délkeleti községeiből vannak adataink. Valószínű, hogy ezen a vidéken két­fajta fonal keveréséből állították elő a türet vásznat, amelyre már a XVIII. szá­zadból is vannak írott forrásaink. (L. később.) 6. Tiszta pamut. Főként az első világháború után egyes dísztörülközőnek, díszes szalvétának szánt darabokat tiszta miszér-ből szőttek, de ez igen drága volt, így csak a nagyobb gazdák, azok is csak ritka alkalomkor alkalmazták. 7. Rongypokróc. Régebben elsősorban az istállóban alvó férfiak takarójául, lótakaróként (lópokróc), szekérülésre szőttek rongypokrócot. Később, főként az 1930-as évektől padlószőnyegként is alkalmazták ezt az olcsó és mégis hasznos textilfajtát. Az 1960-as évektől a divatja kezdett felújulni s most újra több fa­luban szőnek rongypokrócot (Polgár, Tiszacsege, Körösszegapáti, Artánd stb.). Felvetőszálként kenderfonalat alkalmaznak (ezt újabban vásárolják!) s ráverő­szálként csíkokra hasogatott színes rongyokat szőnek be. A rongycsíkokat leg­több helyen riszáló orsóval megsodorják, de olyan hely is van (Tiszacsege), ahol sodrás nélkül szövik be a felvetőszálak közé. A különböző színű rongyokból 2—5 cm széles csíkokat szőnek. Ezek színeit igyekeznek saját ízlésük szerint úgy ösz­szeválogatni, hogy elkészülvén megfelelő ritmusa, harmóniája legyen. Tisza­csegén, még inkább Polgáron különböző színű szálak összesodrásával úgyneve­zett rozmaring-csíkokat is tudnak szőni. A mi megyénkben egyelőre egyéb min­ták szövésével nem kísérleteznek, nem úgy, mint a közeli Békésen, ahol a toron­táli szőnyegre emlékeztető mintákat is igyekeznek kialakítani a színes rongyok­ból. 55 8. Csepűguba. Ma már egyedül csak Kismarjában emlékeztek rá, hogy az első világháború előtt szőttek csepűgubát is. Lényege, hogy a kenderfonal fel­vetőszálak közé kenderkócból, tilószakadékból sodrott vastag kócmadzagot szőt­tek be, így a gubaposztóra emlékeztető durva, vastag anyagot nyertek, amiből takarót, illetve egyes szegényemberek, pásztorok a hideg ellen védő felöltőfélét, csepűgubát készítettek. A kendernek a paraszti háztartásban betöltött végtelen sokrétű felhaszná­55 Varga, 1983. 893. 304

Next

/
Thumbnails
Contents