A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban
kendővásznak, amelyből a törülközőket, konyharuhákat, szakajtókat szőtték. A terítők, abroszok szintén gondosan fehérített, néha különleges szövéstechnikával készült vászonból lettek. E sokféle rendeltetésnek megfelelően szőhettek két vagy négy nyüsttel, különböző szélességben és különböző sűrűségben. Daraboriként változott a díszítésmód is. Szőhettek darabonként egy-két sima, szeaetc vagy négy nyüsttel, különböző szélességben és különböző sűrűségben. Darabongos kidolgozásáról, a különböző rojtozásokról, varrásokról, hímzésekről, melyek nem tartoznak jelenlegi témánkhoz. Lényeg, hogy a tiszta kendervászonnak megyénk területén legalább 8—10 változatát ismerik, bár az utóbbi évtizedekben alkalmazásuk mind szűkebb területre korlátozódott s helyüket a pamuttal keverten szőtt vásznak vették át. 5. Kender-pamut vászon. Főként a XIX. század végétől terjedt az a szokás, hogy felvető szálként a kenderfonal helyett boltban vásárolt gyapotfonalat, úgynevezett miszért, micért alkalmaznak. Ezáltal puhább és fehérebb vásznat nyertek. A XX. században már rendszerint ilyen vászonból készítették a díszesebb abroszokat, törülközőket s egyéb ünnepélyesebb célra szánt darabokat. Így természetes, hogy ennél a vászonfélénél még többfajta szövéstechnikát alkalmazhattak. Főként ezeken jelennek meg a különböző, bizonyára a takácsoktól ellesett — négy vagy több nyüst segítségével előállítható — mintás szövések. A kender-pamut szálak vegyes alkalmazásával készülhettek már a múlt században az úgynevezett fodorvásznak, amelyekből főként viseleti ruhadarabok készültek. Lényege, hogy az igen vékonyra font és szépen fehérített kenderfonal (más vidékeken lenfonal) közé gyapotszálakat szőttek, s mivel a kétfajta fonal mosáskor nem egyforma mértékben húzódott össze, a vászon gyűröttes, fodros hatást mutatott. Fodorvászon szövésre egyelőre csak az egykori Bihar megye délkeleti községeiből vannak adataink. Valószínű, hogy ezen a vidéken kétfajta fonal keveréséből állították elő a türet vásznat, amelyre már a XVIII. századból is vannak írott forrásaink. (L. később.) 6. Tiszta pamut. Főként az első világháború után egyes dísztörülközőnek, díszes szalvétának szánt darabokat tiszta miszér-ből szőttek, de ez igen drága volt, így csak a nagyobb gazdák, azok is csak ritka alkalomkor alkalmazták. 7. Rongypokróc. Régebben elsősorban az istállóban alvó férfiak takarójául, lótakaróként (lópokróc), szekérülésre szőttek rongypokrócot. Később, főként az 1930-as évektől padlószőnyegként is alkalmazták ezt az olcsó és mégis hasznos textilfajtát. Az 1960-as évektől a divatja kezdett felújulni s most újra több faluban szőnek rongypokrócot (Polgár, Tiszacsege, Körösszegapáti, Artánd stb.). Felvetőszálként kenderfonalat alkalmaznak (ezt újabban vásárolják!) s ráverőszálként csíkokra hasogatott színes rongyokat szőnek be. A rongycsíkokat legtöbb helyen riszáló orsóval megsodorják, de olyan hely is van (Tiszacsege), ahol sodrás nélkül szövik be a felvetőszálak közé. A különböző színű rongyokból 2—5 cm széles csíkokat szőnek. Ezek színeit igyekeznek saját ízlésük szerint úgy öszszeválogatni, hogy elkészülvén megfelelő ritmusa, harmóniája legyen. Tiszacsegén, még inkább Polgáron különböző színű szálak összesodrásával úgynevezett rozmaring-csíkokat is tudnak szőni. A mi megyénkben egyelőre egyéb minták szövésével nem kísérleteznek, nem úgy, mint a közeli Békésen, ahol a torontáli szőnyegre emlékeztető mintákat is igyekeznek kialakítani a színes rongyokból. 55 8. Csepűguba. Ma már egyedül csak Kismarjában emlékeztek rá, hogy az első világháború előtt szőttek csepűgubát is. Lényege, hogy a kenderfonal felvetőszálak közé kenderkócból, tilószakadékból sodrott vastag kócmadzagot szőttek be, így a gubaposztóra emlékeztető durva, vastag anyagot nyertek, amiből takarót, illetve egyes szegényemberek, pásztorok a hideg ellen védő felöltőfélét, csepűgubát készítettek. A kendernek a paraszti háztartásban betöltött végtelen sokrétű felhaszná55 Varga, 1983. 893. 304