A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Medgyessy Ferenc Petőfi szobrának története a korabeli sajtó tükrében

dásához, és ennek érdekében alkalmazkodóbbnak bizonyult a kommunista vezetésű koalíciós kívánalmakhoz. Mivel ekkortól a napirendre vett kérdések már túllépték a párt politikájának lehetséges kereteit, olyan taktikára kényszerült, amelynek célja, hogy benn maradhasson a kolícióban, egyáltalán a fennmaradása, s ennek érdekében maximális alkalmazkodás a baloldal politikájához. (Érzékletesen szemlélteti ennek a „fennmaradási" politikának a hangvételét az egyik kisgazdapárti képviselő felszóalása a debreceni Nemzeti Bizottság utolsó, 1949. február 1-i ülésén, amelyben az elmúlt három és fél év tapasztalatait értékelte: „A Nemzeti Bizottság munkájában a demokrácia útja tükröződött. A Bizottságot a Függetlenségi Népfront váltja fel. A Független Kisgazda Párt elismeri a munkásosztálynak a vezető szerepét. A Párt bevallja, hogy a Magyar Dolgozók Pártjától tanult meg politizálni. Tőle tanulta meg, hogy az ellenség mindig jobbra van és, hogy a nép érdekében a legnépszerűtlenebb feladatokat is vállalni kell. A Kisgazda Párt részt kíván venni a munkásosztály vezetésével induló nagy összefogásban. A Párt arra fog törekedni, hogy a Front soraihoz fölzárkóztassa a maga kis és középparaszti táborát, haladó értelmiségét és dolgozó kisparasztságát. Akik hűségeseknek mutatkoztak eddig, azok találkozni fognak ebben az új népi szervezetben is.")

81 E folyamat kibontakozásával még erőteljesebben jelentkezett annak igénye, hogy az újféle nemzeti egységet reprezentatív módon igazolják. A debreceni Nemzeti Bizottságban 1948 tavaszán ez így nyert megfogalmazást: „ .. .a Nemzeti Bizottság örömmel veszi a szakszervezetek bejelentését a munkásegységről. A két munkáspárt egyesülése március 15-e után be is fog következni. Az ünnepségen ki kell domborodnia annak, hogy itt Magyarországon egy demokratikus népfront van kialakulóban. . .. Ennek a március 15-ének különös jelentősége lesz, mert ez alkalommal a belső erőket fogják össze."

82 Ez az igény azonban olyan gazdasági kényszerítő erőkkel találta magát szembe, amelyek csekély anyagi lehetőséget biztosítottak a nagyszabásúnak tervezett ünnepségsorozathoz.

83 „Éppen ezért az 1848-as szabadságforradalom és szabadságharc századik évfordulóján nem külsőségekkel ünnepel a magyar nép, hanem tettekkel, alkotásokkal, munkával." — olvashatjuk az országos centenáriumi műsorfüzetben.

84 „A tervek szerint az ifjúság a nagy évfordulót munkával kívánja megünnepelni. Ahogyan országos vonatkozásban elhatározta az Ifjúság a Duna— Tisza csatorna építését úgy Debrecenben a Tégláskerti aluljáró újjáépítését kívánják elvégezni, természetesen az állam, a város és a szakszervezetek támogatásával." — tervezte a Debreceni 48-as Ifjúsági Bizottság.

85 E kényszerű takarékosság csak méginkább kiemeli a debreceni vállalkozás jelentőségét. A Petőfi-szobor volt a város felszabadulás utáni első, művészi és anyagi szempontból is legjelentősebb művészeti beruházása. Költsége a lecsökkentett országos centenáriumi kiadásnak majd 3%-a, a város három évre tervezett szabadművelődési kiadásainak pedig egyötöde.

80 Debrecen vezetői olyan gazdasági szorításban merték vállalni a szobor felállítását, amikor „ez a város szenvedett legtöbbet a bombázásoktól, két és félmilliós költségvetési hiánnyal küzd és jövedelmének 90%-át elvették"

87

, amikor a város lakásproblémákkal, romeltakarítási bajokkal küszködik, és éppen a Nagyállomás előtti térség évekig rendezetlen, amikor még 1948 májusában is „Debreczen van a munkanélküliség szempontjából a legsúlyosabb helyzetben ... közel 8.000 ember van munka nél81 HBmL XVII. 2. 1. 3/1949. N. B. jkv. 82 HBmL XVII. 2. 1. 32/1948. N. B. jkv. 83 HBmL XVII. 2. 1. 124/1947. N. B. jkv. 84 Lásd az 53. jegyzet. 85 HBmL XVII. 2. 1. 3/1947. N. B. jkv. 86 Asztalos Sándor: A debreceni szabadművelődés hároméves terve. Debreceni Képes Kalendáriom az 1948-ik esztendőre. XLVIII. évf. 165—168. 87 HBmL XVII. 2. 1. 38/1947. N. B. jkv. 462