A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós és Fülep Lajos levelezése

Fülep Lajosra 1975-ben Martyn Ferenc (1899— ) festőművész így emlékezett: „— lerajzoltam. Gondolom, háromszor ült szépen, nyugodtan, mozdulatlanul. A végén megmutattam, megnézte a rajzot, középen alul ráírta a nevét. Azt mondta, Don Quijoté-t juttatja eszébe." A Don Quijote-val jellemzett magatartásnak nemcsak a reménytelen küzdelem a jellemzője, hanem az is, hogy annak a célja már túlhaladott. „Minden, minden ideálunk / Másutt megunt ócskaság már," — panaszolta Ady „A fajok cirkuszában". A „magyar Don Quijote" „csoda" Fülep Lajos szerint, aki épp a „hortobágyi" szintről titáni erővel feltört Káplár mesterének, a Párizsból hazatért Rippl-Rónainak művészeti életünkben való megjelenésére vonatkoztatta művészeti jóslását

50

: „Van egy témám — ezeréves és még ma sincs megírva —, hőse a magyar Don Quijote, egy ember, aki ott születik valahol a Hortobágyon, az apja alighanem csikós, ő maga azonban nagyon különös agyberendezéssel jön a világra. Az apja, aki maga még nem tud írni-olvasni, fiát megtaníttatja, s idővel kiderül, azazhogy sohase derül ki, hogy a fiú zseni, abszolút új, originális, olyan ideák gazdája, amilyenekkel a legfejlettebb kultúrában sem lehet büntetlenül létezni. A zseni mindig csoda, s létezése majd mindig összefügg a véletlennel; csodákban hivő lelkem sokszor elmélázott már azon a lehetőségen, hogy a lovak patáitól sebes vagy az aratók nótájától hangos síkságokon egy különös új virág nőne ki, valami olyan, amilyennek látására messzi országokat kell fölkeresnie a magyarnak. Különös, új virág, elütő mindattól, amit a környezete ismer; egy különös, új szellemű ember, kinek az atomjai úgy vannak összetevődve, hogy születésénél fogva más, mint a többi magyar ember, ha akar, se tud hozzájuk asszimilálódni, ennélfogva forradalmat jelent ott, ahol megjelenik, de hatástalanul pusztul el, mert nincs aki megértse, nincs akire hasson. Ha Flaubert Debrecenben született volna, ha Manet, Cézanne, Gauguin — és hányan még! — itt születtek volna a mi környezetünkben, s nem tudtak volna mások lenni, mint amik, mi lett volna velük? Aki ismer Gauguin-képet, képzelje el, hogy azt nálunk festették! Igaz, hogy ez a találgatás hiú játék, mert sem értelme, sem megoldása nincs, de mint sok haszontalan dologgal, ezzel sem árt néha foglalkozni." 50 Fra Filippo: Rippl-Rónai József. Tanulmány Fülep Lajos álnevével a művész gyűjtemén}'-es kiállítása (Bp. 1906. jan. 30.) alkalmával. Magyar Szemle (1906. febr. 8. XVIII. évf. 6. sz.) — (Fülep Lajos: A művészet forradalmától a nagy forradalomig. Cikkek, tanulmányok.) Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket, a bibliográfiát és a névmutatót összeállította Tímár Árpád. Magvető Könyvkiadó. Bp. 1974. L/141—142. 440