A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Művészettörténet - Masits László: Káplár Miklós és Fülep Lajos levelezése
Ybl Ervin 30 : „Ahogyan a nagy tájképek motívumait átkomponálja, színeit lehalkítja, a figurális vásznakon pedig az alakok körvonalait, rajzát hangsúlyozza, abban a magyarnál hűvösebb, didaktikusabb lélek nyilatkozik meg." (Budapesti Hírlap, 1931.) Farkas Zoltán: (...) „ötvennyolc képből álló gyűjteménye teljesen kialakult és különálló egyéniségre hívja fel figyelmünket. (...) Képeit a Hortobágy természeti világáról festi, leginkább égboltjáért rajong. De ez nem az a Hortobágy, amelyre kényelemből alkalmasint legtöbben gondolunk. (...) Óriási égbolt ez, mely alatt csak keskeny földsáv húzódik, ahol nagy távolból nézett és parányinak látott emberi élet — hangyák élete — sürög-forog, kis semmiség az égbolt és felhőinek végtelensége alatt. (.. .)" (Nyugat, 1932.) Rabinovszky Máriusz 31 : „Káplár Miklós, aki Rippl-Rónainál tanult, ma külön utakon jár: hortobágyi tájai, tiszta, magas égboltukkal, éles, híg levegőjükkel, minden romantikától mentesen szuggerálják a puszta hangulatát." (Nyugat, 1933.) Meiler Simon Káplár életrajza alapján a művész pályafutását ismertette a Nyugat hasábjain. 32 A kiállítás látogatói között több művész is megjelent: Czigány Dezső, Egry József, Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla, Márffy Ödön, Réti István (egykori tanára a főiskolán), Szőnyi István, Vaszary János. A Hortobágy a művész számára nem csak téma volt. Ezt a meggyőződését mesterei csak erősítették benne. „A maguk tájéka oly szép, egyszerű és magyar, hogy meg kell — pláne Magának! — festeni,..." — írta Rippl-Rónai 1922-ben. „Ha egyszer enyhe évadban eljutok oda, magam is szeretnék kint hetelni,..." — olvashatjuk Fülep levelében. Ez nem romantikus ábránd a gesztenyeerdővel és almáskertekkel övezett otthonából nehezen kimozduló Fülep részéről. Érdemes lenne megvizsgálni, hogyan kapcsolódik Káplár 53 Hortobágy kultusza a Móricz Zsigmond és a vele küzdő írók által indított politikai mozgalomhoz. Közismert, hogy Ady után Móricz is az ország létkérdésének jelképévé emelte a Hortobágyot. Káplár a hortobágyi tájat, a pásztorvilágot úgy fogadta el, amilyennek látta, élte. Stilizálta, szebbé is festette. A tragikus szélsőséget elkerülte. De tárgyilagosan ábrázolta, hogy van ilyen szegényparaszti sors és azzal lehet és kellene is kezdeni valamit. Képmásai, főképp tájképei derűlátást árasztanak. Ha irodalmi párhuzam vonható, festményei költőiek. Legjobb műveiben feltétlenül érezhető bizonyos látványosság, még a kisebb méretű képein is. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a tartalom is hangsúlyt kapjon. Pl.: a nagy pusztához viszonyítva a kis ember magánossága, vagy a nagy tér, ami egyszerre kelti a betöltetlenség és a szabadság érzetét, ahogyan Petőfi is írta. Káplár tájábrázolásának színtje egyenlő értékű a kérdés, a feladat országos jellegével és ez Móricz riportjai („Hortobágyi típusok", „Kiégett a Hortobágy") hatására tudatosult is benne. 30 Ybl Ervin (1890—1965) művészettörténész. Könyvein kívül számos tanulmányt és kritikát írt hazai és külföldi folyóiratokba. 31 Rabinovszky Máriusz (1895—1953) művészettörténész, főiskolai tanár. Művészeti kritikusként sokat tett a haladó magyar művészet elismertetéséért (Nyugat). Egyik könyve: A debreceni Ady-Társaság képzőművészei. 1931. 32 Meiler Simon: Milyen árat kell fizetni a művészetért! с bevezető utáni életrajz. Nyugat. 1931. 24. évf. dec. 16. (Szerk.: Móricz Zsigmond és Babits Mihály) Bp. 1932. 679—681. 33 Meghívó Káplár Miklós festőművész, a Hortobágy festője képkiállítására. (Miskolc, 1932. november 12—24.). (»•„Elismerő kritikák": „Káplár Miklós a Hortobágy valóságos felfedezője" (Móricz Zsigmond)« 4. 3. 436
