A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Sz. Eszláry Éva: Über die in der Sammlung des Déri Museums befindlichen Bronzestatuetten und neuere Attributionen in Verbindung mit anderen Kleinbronzen

Sz. Kürti Katalin Egy fejezet Holló László életéből: az első évtizedek Debrecenben A kiskunfélegyházi születésű Holló László (1887—1976) a budapesti Mintarajz Iskolában tanult 1904—09 között, majd müncheni, párizsi tanulmányútra ment. Életrajzában így emlékezett a mücheni évekre: „1909 őszén nagy öröm ért. Hollósyhoz mehettem, Münchenbe. München... Nékem az emlékek és a szorgalmas munka városa. A nemzetközi társaságot Hollósy szigora fékezte, nevelte, irányította. Mindenkiből elővarázsolta a lehetséges legjobb eredményt. Én is megkaptam tőle — egész életemre — az útravalót. A munka folyt szorgalmasan. Közben voltak hangversenyek, kiállítások. Vidám baráti összejövetelek is elég gyakran, szinte hetenként következtek. ízes magyar vacsorák Hollósyéknál. (Itt ismerkedtem meg Csontváry K. Tivadarral is.) így tágult mindinkább a kiskun-tüdő. Románok, németek, oroszok, lengyelek és magyarok alkották azt a baráti kört. (Magyarok: Tóth Kálmán, Baktay, Toroczkai, Hrabéczy, Walleshausen, Blattner stb. Oroszok: a művészeti heteken Pesten tartózkodó Tihomirow, majd Wolkow Borell, Mihajlov Polenova, Richowsky lengyel, a svájci Baungerter, Laurs Löebl, Bächer német stb.)" 1910 őszén már részt vett a Könyves Kálmán Szalonban rendezett „Hollósy Simon és tanítványai" kiállításán, ahol „Szikra dombok", „Tanulmányfej", „Őszi táj" című olajképeit és két „Táj képtanulmány "-át mutatta be. Vele együtt szerepelt a kiállításon Toroczkai Oszwald debreceni festőművész, rajztanár is, akivel Münchenben, vagy Técsőn ismerkedett meg 1909-ben. 1910 karácsonyát együtt töltötték Münchenben. 1911 nyarán olasz tanulmányútra ment (Róma, Firenze, Verona), 1912 nyarán pedig spanyol—francia—olasz útra (Madrid, Toledo, Sevilla, Marseille, Genova, Nápoly, Messina). 1911 őszén érkezett Párizsba, ahol felváltva járt a Colarossiba és az orosz szabadiskolába, de megfordult Matisse óráin is. Sok ismerőssel találkozott itt: Polanovával, Ferenczy Bénivel, Richtárskyval, Tyihomirovval. Velük együtt látogatta meg August Pellerin Cezannegyűjteményét és Durand-Ruel impresszionista képekkel díszített otthonát. Látogatásának élményét szép cikkben dolgozta fel s hazaküldte főszerkesztő nagybátyjának, aki megjelentette a „Magyarország" 1911-es november 19-i számában. Az 1912—16 közötti időszakra így emlékezett később: „1912-ben a »Salon des Indépendents«-ben volt kiállításom. Ekkor választottak be az »Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres« tagjai közé. Ezzel lehetőséget nyertem arra, hogy nyilvánosság elé léphessek, mert a társaság kiállításain résztvehettem, a 120 termes kiállításon képeimet a legjobb teremben helyezték el. Különösen a franciák szerettek és mindenképpen azon voltak, hogy murádjak kint, vállaljak művésznövendék képzést. Az ajánlat csábító is volt, ámde az én ösztöndíjam 1913-ban lejárt. Létalapom bizonytalanná vált és szégyelltem volna bevallani, hogy csak abban az esetben maradhatok, ha anyagilag biztosítják legalább is arra az időre kintlétemet, míg egzesztenciát tudok teremteni. így aztán 1913-ban vissza jöttem Félegyházára. A kapcsolatot természetesen tartottuk, levelek jöttek-mentek, hívtak, vártak vissza. Itthonról megírtam őszin397