A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Művészettörténet - Sz. Eszláry Éva: Über die in der Sammlung des Déri Museums befindlichen Bronzestatuetten und neuere Attributionen in Verbindung mit anderen Kleinbronzen

1. kép. Holló László Toroczkai Oszwalddal és feleségével Münchenben, 1911 karácsonyán tén, hogy csak anyagi okok miatt nem maradtam. Erre francia barátaim műteremmel és 20 jól fizető tanítvánnyal vártak volna vissza. Mindent elrendeztek, anyagilag előkészítették franciaországi visszatérésemet. Mielőtt visszaindultam volna, meghívtam őket, hogy jöjjenek ők is Magyarországra, Técsőre, Hollósyhoz. Jöttek is. Kíváncsiak voltak, honnan van bennem az a robbanó kolor, amire már a párizsi kiállításon is felfigyeltek. Szóval, érdekelte őket a »Magyar tűz«. Sajnos, nagyobb tűz gyulladt ki, 1914-ben. Visszautazásunk előtt kitört a világháború. Orosz és lengyel barátaimat azonnal összeszedték és elvitték. Kétségbeesve sorsunk miatt, mi hárman, Toroczkay, későbbi sógorom: Hrabeczy Ernő és én igyekeztünk értük mindent megtenni. Egyre alaposabb nyomok vezettek Debrecen felé, hogy barátainkat ide deportálták. Így Debrecenbe jöttünk, hogy sorsukon segítsünk. Ёп viszont nem voltam ismerős akkor még itt, de hogy segíthessek, részint a nyomozásban, részint őket feltalálva: sorsukon, Toroczkayval állást vállaltam a kereskedelmi iskolában. A Püspöki palotában vettem ki műtermet, s amikor találkozhattunk kedves barátainkkal és a Hrabeczy család személyi és anyagi jótállása mellett sikerült őket kiszabadítani, megosztottam velük arra az időre műtermemet, míg itt tartózkodtak."

1 Lakása tehát a Hatvan u. 1. sz. alatti ún. püspöki palotában volt, munkahelye száz méterrel odébb, a Kereskedelmi Iskolában. Három ismerőse volt a városban, a három Hollósy-tanítvány: Toroczkay Oszwald, Blattner Géza, Hrabeczy Ernő. Legjobb körülményei a fiatal Hrabeczy Ernőnek (1893—1953) vol1 Részlet Holló László: Életem с írásából („Építünk", 1954. 1. sz.) és kéziratos naplójából (özv. Holló Lászlóné tulajdona). 398