A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

tenek s mindjobban háttérbe szorul a korábbi bélelés és prémezés. Egy 1793-as limiiáció szerint már készítenek:

11 „közönséges nagyködmönt; középszerű ködmönt; legalábbvaló ködmönt; mellyrevaló ködmön pusziit, pusziit ju bőrből: nagybundát" is. A szűcsmesterség kettőssége azonban a későbbiekben is megmarad olyan formán, hogy az ún. német szűcsök csupán a kész (kikészített), nemes bőrrel dolgoznak továbbra is, nemesi és polgári megrendelések alapján női kabátot, sapkát, muffot stb. készítenek, a magyar vagy paraszt szűcsök pedj.g a bőr kikészítésével és mindenféle bőrruha varrásával foglalkoznak. A bőrök házi feldolgozása mindezek következtében egyre szűkebb területre szorul viszsza, csupán a juhászok foglalkoznak a durva, tört bőrruhák varrásával. A bőrruha egyre népszerűbbé válása a XVIII. század végétől azt eredményezte, hogy egymás után jöttek létre a városi és falusi szűcs központok. Területünkön Debrecenben, Hajdúböszörményben, Hajdúhadházon, Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Derecskén, Konyáron, Létán, Berettyóújfaluban, Püspökladányban dolgoztak szűcsök. Közülük Debrecen mellett Hajdúböszörményben alakult ki jelentős szűcsközpont. Az 1818-tól vezetett szegődtető könyv már 10 felett említi a böszörményi szűcsmesterek számát.

12 A „H.böszörményi Szabó Schuster és Szüts egyesült czéh" tagjai sorában 1856—1889 között 82 mesterember dolgozott. Legnagyobb számban a szabók szerepeltek 25 fővel, őket követték a szűcsök 18 fővel, majd 14 fővel a suszterek, 8 fővel a lakatosok, 2 fővel a szűrszabók, 1—1 fővel pedig a kalaposok, szitások, bádogosok következtek. Az említett időben a szűcstermékek keresettek voltak nemcsak a parasztság és pásztorok körében, hanem a városi polgárság legkedveltebb ruhadarabjaivá is váltak. A szűcsmesterség virágzása a XIX. század elejéig tartott, hanyatlását több tényező idézte elő. A bőrruhák visszaszorulásánál mindenképpen számolnunk kell a guba megjelenésével s a posztóruha előretörésével. Király Ferenc így ír a múlt század 80-as éveiről:

13 „A mi a prémbőr, szőrme és szűcs ipart illeti... az utóbbi egy-két évtized alatt igen sokat veszített és pedig úgy a vállalkozók létszámának, valamint az üzletek terjedelmének tekintetében. A bunda, ködmön, bekecs és kucsma viseletétől a köznép kezd lassankint elszokni s öltözékének készítéséhez inkább posztót és posztóféléket használni; a finomabb prémbőrök kikészítésével pedig már csak elvétve és kevesen foglalkoznak, s a szűcsök csaknem kivétel nélkül mind külföldről szerzik be e részbeni szükségleteiket." A leírás egyben utal a szűcsmesterség hanyatlásának másik okára, a nyersanyaghiányra is. A korábban tartott magyar juh helyett áttértek a merinói juh tenyésztésére, ami jóval rosszabb minőségű bőrt szolgáltatott a szűcsmestereknek, nem is dolgoztak szívesen belőle. Igyekeztek külföldről, elsősorban az Erdélyből érkező örmény kereskedőktől beszerezni a megfelelő alapanyagot. A mesterség hanyatlását továbbá elősegítette az is, hogy a bőrruha kezdett divatjamúlt lenni, a polgárság és iparos réteg viseletéből mindinkább elmaradozni és ismét csak paraszti viseletté válni. Mindezek együttesen járultak a szűcs céh felbomlásához. í 872—ben a ,,kor szelleme által eltörölt Czéh helyére a Debreceni Szüts Czéh egy korszerű szabadelvű iparos társulattá alakult".

1

'

1 Ez az iparos társulat ekkor 86 tagot számlált, közülük csupán 33 volt iparjogos. A tagok száma a későbbiekben így alakult: 1897-ben 48 1899-ben 40 fő, amelyekből továbbra is csupán 33 folytatta az ipart.

15 11 Dorogi i. m. DMNA. 395—70. 12 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár in: IX. 45. 3. 13 Király Ferenc: Ipar, kereskedelem, forgalom és közlekedés. In: Debreczen sz. királyi város egyetemes leírása, (Szerk. Zelizy Dániel, Debrecen, 1882) 725—726. 14 Dorogi i. m. DMNA. 395—70. 4. 15 Dorogi i. m. DMNA. 395—70. 5. 313