A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: Anbau und Verarbeitung von Hanft im Bezirk Hajdu-Bihar

A szűcsmesterség alapanyaga Az alföldi városokban elsősorban az ott fellelhető alapanyagot, nyersanyagot feldolgozó iparágak fejlődhettek ki. A „sodrott, egyenes szarvú, gyűrűs szőrű"

10 juh igazi hazája Debrecen és környéke volt. Kedvező legelőterületei így bőséggel ontották a szűcsmesterség alapanyagát. E gazdagság ellenére a szűcs articulusok a mesterek védelmében kezdettől fogva rendszabályozták a bőrrel való kereskedést. A mesterek kizárólag a saját mészárosuktól vehettek bőrt, azt is meghatározott mennyiségben. Erre az intézkedésre különösen akkor volt nagy szükség, amikor megszaporodott a mesterek száma. Egy 1643. november 28-i rendelkezés szerint:

17 „Mivel városunkban megh szaporodtak Isten ingidelmiből az Szücz mesterek azirt az húszon kettődik articulus tartása szirint száz barany bőr vitellel nimillyik migh nem elegednik, hanem két s három százat s többet is megh visznik .. . azirt as kik találtatnak ki száz barany bürön felül venninek, ez illyetiniktül az bürt el vehessek, es az ötven icze borral is megh büntethessik s az barany bürökét az Czéh feloszthassa." A szűcsmesterség védelmében született az a korábbi, 1598-as rendelkezés is, amely a bőrrel való kereskedést tiltja:

18 „Semmi féle bürt az mi Szüch mesterséghez szükséges, az mellyeket kivül való Emberek mészárosok vagy hentesek ide be az vasara hoznak árulni avagy ha itth es egyéb röndbely embörök közzül nyereségre vagy kereskedésre megh ne merje vonni az Szüch mesterek ellen. Ha valaki penigh az vegzes ellen megh venne nyereségre végy kereskedésre tehát az Szücz mesterek rea tamatvan azt az megh vött bürt pénz nélkül el vehessek kinek fele az fő biroe fele az Czehe legyen. Ezt is hozzá tevén hogy itt való Debreceni lakos embernek maga vagy hazanépe subainak bellelesere három forinth eső bürt szabad legyen venny de ha annál többet vönne ki az három forinthot megh haladva, az három forint esött nála hadvan az többit az mesterek el vehessek az fele az Biroe fele az Czehe legyen." A debreceni szűcsök kizárólagos jogot szereztek mindenféle bőrmunka elkészítéséhez kirekesztve abból a szabó mestereket is:

19 ,, ... sem süveget, sem egyéb gúnyát, semminemű bürrel, mely a Szűcsök csavazasabul szokott ki kelni, az Szabóknak sem Szabó mü formát fizetésért sem el adni, hogy bellelhessenek meg nem engedtetik." A kirekesztésbe azonban a szabó céh nem nyugodott bele, perbe fogta a szűcsmestereket. A debreceni szűcs és szabó céh hosszantartó pere végül azt eredményezte, hogy az 1700-as évek közepe táján megszűnt a szűcsök egyedüli, kizárólagos jogossága a bőrruhák készítésére s a szabók jogot nyertek a bélelésre és prémezésre.

20 Míg kezdetben „minden egy szűcs mesternek egy mészáros közöse volt az bárány bür vételre esztendőként", addig a későbbiek során egyre inkább a vásárok lettek a bőrkereskedés színterei. A debreceni vásárokra a szamosújvári kereskedők hozták el a „nagy, vastag, erős szálú, hosszú, tömött szőrű, oláh .juhbőröket nyersen és félkészen, korpásán, melyek között a fürtös volt a legkedveltebb, keresettebb és drágább is."

21 „Mindegyikőnknek megvolt a maga örménye, évekig attul vásároltunk. Ha nem vót niha élig pizünk, hitelbe is attak" — emlékezett vissza a hajdani bőrvásárokra Dobó Imre hajdúböszörményi szűcsmester.'

22 A bőröket a Lőrinc-napi vásáron (aug. közepe) vették leginkább, de elhozták az örmények a Szent György-napi vásárra (ápr. 24.) és a „Szentmihályi 16 Dorogi i. m. DMNA. 853—70. 3. 17 DMNA. 608—70. 28—29. 18 DMNA. 608—70. 15. 19 DMNA. 608—70. 23. 20 A per anyagát a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár őrzi a IX. 27. 3-as leltári szám alatt. 21 Kiss Lajos: A nyíregyházi szűcsmesterség és szűcsornamentika (Debrecen, 1929.) 8. 22 Kalapos Sándor: A hajdúdorogi asszonybunda. EA. 3118. 9. 1. 314