A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

9. kép hozták be a nemesi udvarházakban korábban nálunk is ismert álló rokkát (békarokka), mely abban különbözött a kecskerokkától, hogy ezen a vitorlás vagy szárnyas orsó közvetlenül a hajtókerék fölött helyezkedett el. Különben az orsót mindkét rokkán kenderzsineg hajtotta, még pedig kettőzött megoldással, vagyis egyik ága a valamivel nagyobb vitorlakarikát hajtotta, másik a kisebb orsókarikát, így az orsó valamivel gyorsabban foroghatott, mint a vitorla, tehát a megsodort fonal az orsóra tekeredett. Maga a fonás technikája az eszközök és a technológiai feltételek szerint változott. Mielőtt a kendert a rokka rúdjára felkötötték, meg kellett azt tépni. Ezt mondták ágyazásnak. A fej kendert két végénél fogva két részre szétszakították, majd apró markonként tépni kezdték s a markokat egymásra illesztették, végül az egész ágyást összehengerítették s ezzel egy alul szélesedő, csóvaszerű csomót nyertek, melyet aztán a rokka rúdján levő színes szalaggal szépen odakötöttek 278