A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

hegyét helyezték a törő éle (innye) és a nyelvek közé, s addig verték a bunkós végű nyelvek segítségével a kendert, míg abból a szárrészek, az úgynevezett pozdorja (a nyíri falvakban pozdornya) ki nem hullt. Törni csak a teljesen száraz kendert lehetett, ezért ha nem volt elég napos idő, a kévéket nagyon sokszor a befűtött kemencében szárították.

23 A munkát több kisegítő mozdulattal igyekeztek gyorsítani. így pl. a törőbe helyezés előtt a markokat lábbal végig ropogtatták.

2

"' Törés közben a kendert a törő törzséhez oda csapkodták, hogy a pozdorja minél jobban kihulljon. Az 23 A szabad tűznél való szárítást nem ismerték. Szolnoky, 1972. 19; Dobrossy, 1972, 148—153 24 Erre a célra itt külön eszközt nem használtak. Vö. Babus, 1957. 214. Kótisolás 268 2. kép