A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

За kép ilyenkor kihulló rostszálakat felszedték s azt a törőnek a fogójára tekerték.

25 Néha tekintélyes kóctömeg gyűlt így össze, amelyből aztán később kócviadzagot lehetett sodorni, vagy még igen sok más célra fel lehetett használni.

26 Egy asszony egy nap alatt maximum 30—40 kéve kendert tudott eltörni. Az eltört kendert, a szöszt kb. a kévéknek megfelelő csomókba báb-ba tekerték s szellős helyen felakasztották, hogy még tovább száradjon. Ha, amikor a törést befejezték nem találták elég száraznak, akkor újra az enyhén fűtött kemencébe rakták s addig szárították, amíg dörzsölésre valósággal porzott. Ezután következett a második törés, amit megyénk középső és keleti részein tilolásnak mondtak.

27 A bihari részeken ezt a műveletet is a fogas törő vei végezték, ahol két25 A tilószakadéfc-ot Kalotaszegen, Lónyán és Tardon is ismerik. Vö. Nagy, 1977. 34; Babus, 1957. 221; Gáborján, 1955. 110 26 Pl. ostor, borjúkötél, tarisznyamadzag stb. Gáborján, 1955. 110—115 27 Ez a második törés vidékünkön is elég általános. Némely helyen ezt helyettesíti a bunkólás. Gáborján, 1955. 111 269