A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

Varga Gyula A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Bihar megyében Megyénkben a kendertermesztés- és feldolgozás hagyománya a múlt század végétől fokozatosan kezdett hanyatlani. Tudomásunk szerint legelőször Debrecenben szűnt meg, ahol a cívis asszonyok már emberemlékezet óta nem fontak, nem szőttek. A vászonneműt — amely még a XX. század első felében se hiányozhatott a staffírungból — takácsokkal szövették meg.

1 Körülbelül az első világháború óta szűnt meg a kendermunka a hajdúvárosokban s a Hajdúhát nagyobb községeiben. A megye más vidékein, a Tisza menti falvakban, a nyíri, érmelléki és bihari tájakon a két világháború között még elevenen élt a kendertermesztés, a szövés-fonás a paraszti háztartásokban. 1945 után mind kevesebb helyen vetettek kendert, de szórványosan itt-ott még ma is felbukkan a felvetett szövőszék, bár legtöbb helyen ma már csak úgynevezett rongypokrócot szőnek. A fenti vidékeken azonban az idősebb, 40—50 éven felüli nők még csaknem mindenütt tudnak fonni, szőni, s ismerik a kenderfeldolgozás minden mozzanatát. A paraszti kenderfeldolgozás jelentőségét nem csökkentette, hogy egyes nagyobb helységekben már a XIX. század vége óta fel-felbukkant egy-két takácsmester. Komádiban pl. a XX. sz. első felében két takácsmester is szőtt, de jórészt a parasztok által termelt, és előkészített fonalból. Az általuk használt szövőszékek nem különböztek a parasztok esztovátáitól, csak azoknál jobban megmunkált, stabilabb eszközök voltak. (Mintakincsük azonban más volt, s ez részben hatott a népi szőttesekre is.)

2 A kender tehát egészen 1945-ig tájunk igen fontos rostnövénye volt. Belőle készültek a ruházkodás legalapvetőbb darabjai, a háztartás olyan nélkülözhetetlen kellékei, mint a különböző terítők, szalmazsákok, lepedők, törülköző és szakajtókendők, de a földművelő-állattartó gazdasági tevékenység olyan nélkülözhetetlen tárgyai, mint a különböző zsákok, ponyvák, kötelek, zsinegek stb. Jelenlegi megyénk területén a gyapjú fonás-szövés ismeretlen volt.

3 Igen kevés szórvány emléke van a lenfeldolgozásnak is, még kevesebben emlékeznek ma már a csalán feldolgozására, bár a durva szövésű zsákot ma is sok helyen nevezik csalánzsák-nák.

A A kender viszont annyira elterjedt növény volt, hogy régebben egyetlen parasztcsalád sem lehetett meg nélküle.

5 Akinek semmi termőföldje nem volt, azok valamilyen részes munkával igyekeztek a szükséges ken1 Debrecenben a takács céh 1624-ben már működött, de 1844-ben kihal. 1791-ben úgynevezett német takács céh is alakul, de ez csak 1832-ig él. Ezentúl néhány céhen kívüli takács szövi a cívislányok stafírungját, amíg a vászonneműt a gyári kelmék ki nem szorítják. Varga, 1981. 1. sz. táblázat. 2 Balogh Róza adatközlő. Kornádi. Balogh Sándor takács hagyatéka 1975 decemberében került be a Déri Múzeumba. 3. A délbihari Körösök melletti román falvakban és a havasi pásztorszállásokon ma is fonnak, szőnek gyapjút az itteni asszonyok. Saját gyűjtés. 4 Egyeken még az első világháború előtt szedtek csalánt rostnyerés céljából. A csalánt nem nyűtték, hanem vágták (kaszával vagy kacorral). Áztatása, feldolgozása hasonlóan történt a kenderhez. 5 Szolnoky, 1972. 7; Janó, 1966. 120—142 261