A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Román Márta: Debrecen és a milleneum

Román Márta Debrecen és a millennium I. „1895. december 31-én éjfélkor az ország egész területén egyszerre megkonduló harangok zúgása köszöntötte az ezredévet".

1 így kezdődött az 1896-os esztendő, mely a millenniumi ünnepségek jegyében zajlott le, feledve és feledtetni kívánva azt a rengeteg és egyre súlyosodó problémát, mely a századvég társadalmát feszítette. Új, eddig nem ismert mozgalmak, megmozdulások készítették elő a XX. századot egyrészt, másrészt azonban még az elmúlt évtizedek küzdelmei is éltek az emlékezetben és a. köztudatban, sőt, a politikai szférában is. A társadalom egy része még ez utóbbiakhoz kapcsolódott (gondoljunk pl. az 1867 óta tartó, a belső politikai életet szinte teljes egészében kitöltő közjogi vitákra), a társadalom más rétegei azonban új utakat keresve, már a XX. századra figyelve, létezésükből adódó problémák megoldásával kísérleteztek (pl. a szociáldemokrácia szervezkedése, agrárszocialista mozgalmak stb.). A belső társadalmi problémák mellett az ország egészét érintő nemzetiségi gondok is erre az időszakra csúcsosodtak ki. ,,A nemzetiségek politikai vezetői bojkottálták a millenniumot, sőt tiltakoztak a magyar nacionalista hegemónia jegyében való megünneplése ellen."

2 A múltból gyökerező és hátrahagyott megoldatlan problémák (a nemzeti függetlenség kérdése és a nemzetiségeknek a magyarsághoz való viszonya) mellett tehát, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeiből adódó új, ugyancsak megoldásra váró kérdések, és választ kereső társadalmi erők jelentkeztek. Joggal mondhatjuk, hogy a múlt és a jövő „izgalmas" — de a történelem által hasonlót már korábban is produkált — együttélése jellemezte a század végét. Ennek az ellentmondásos korszaknak egyik legérdekesebb, a korszakot remekül jellemző éve volt a millenniumi esztendő, hiszen ezeket az ellentmondásokat magába foglalta, ugyanakkor felszínre is hozta, holott éppen az lett volna a fényes ünnepi ezredév szándéka, hogy elleplezze, a külsőségek mögé rejtse azokat. ,,A millenniumot nem a haladó nemzeti és társadalmi küzdelmek és gondolatok felelevenítésére, hanem a „magyar állameszme" propagálására szánták, reprezentatív alkalomnak arra, hogy ország-világ előtt erőt, és nagyságot mutassanak, a magyar népben a nemzeti büszkeséget a dinasztiahűséggel, a nemzetiségekben a dinasztiahűséget a magyar hegemónia elismerésével párosítsák."

3 A kormány teljes erejével azon volt, hogy a társadalmi béke és nyugalom, valamint jólét látszatát keltse. Ezt szolgálták volna a különböző politikai lépések (pl. a „Treuga Dei" („Isten békéje") meghirdetése, a szociáldemokratákkal való hallgatólagos megegyezés stb.) és az évet betöltő, az egész országra kiterjedő látványos ünnepségsorozatok; „1896. április 21-én a képviselőház ünnepi ülése törvénybe iktatta a honalapítás évezredes emlékének megörökítését, hálát adva az isteni gondviselésnek, Árpád fejedelemnek és Ferencz Józsefnek érdemeikért és kegyelmes támogatásukért. .. Május 2-án, tündöklő pompával, az 1 Magyarország története (Bp. 1978.) 7. köt. 159. 2 Uo. 158. 3 Uo. 158. 243