A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Antal Péter: A gazda és a mesterember parancsa, valamint a fenyítőjog intézménye Debrecen város reformkori büntetőjogában (1825–1848)

korú fiát (gyámoltját) »a házi fenyítéknek okáért-« maximum 3 napig fogva tartsa".

20 Az 1795. évi magyar büntetőkódex-tervezet XII. artikulusának 7. szakaszában kimondja, hogy a „betöltött 12. életév előtt büntetőeljárás nem indítható" a gyermekek ellen, hanem csak „a szülők, a gyámok, a feljebbvalók vagy tanítómesterek által alkalmazott házi fenyítésnek van ellenük helye".

21 Az 1827. évi büntetőtörvénykönyv-javaslat a „de delictis criminalitatem non involventibus, eorumque poenis"-ről szóló, III. része IV. cikkelyének 6—7. szakaszaiban csak egészen futólagosan emlékszik meg a fenyítő jogával mértéktelenül élő szülő, gyám, nevelő és mesterember büntetéséről — kimondván, hogy ,,a fenyítő joggal való visszaélés egy naptól három hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a háromhónapos maximum csak a gyámokra és nevelőkre szabható ki, a mesteremberekre legfeljebb egy hónap, a szülőkre pedig a legrosszabb esetben 8 nap időtartamú karcer".

22 Az 1843. évi kódex-javaslat már igen alaposan, részletekbe menő módon szabályozza XXVIII. fejezetében a fenyítőjogot, annak gyakorlásának jogosultjait, mértékét és az azzal való visszaélésekkel kapcsolatos kérdéseket. E tervezet 283. szakasza szerint fenyítőjogot gyakorolhatnak 1. a szülők a hatalmuk alatt álló kiskorú gyermekekre nézve, 2. a gyámok gyámoltjaikra nézve, 3. a tanítók a tanítványaikon „de csak a közintézetek szabályai szerint", 4. a magánnevelők a nevelésükre bízott növendékekre nézve, feltéve, hogy ezen jogosultság a „növendékek szülői vagy gyámjai által nekik átadatott", 5. a földesurak az úrbéri törvények szabta korlátok között jobbágyaikra nézve, 6. a mesteremberek, kalmárok és kereskedők az inasokra nézve, ha ezt azok „szülői vagy gyámjai a szegődség által nem korlátolták", 7. az urak a szegődött cselédekre, ha e jogosultságot a cselédek „szegődsége ki nem zárja vagy nem korlátolja".

23 A tervezet következő, 284—288. szakaszai szabályozzák a fenyítőjog gyakorlásával elkövetett visszaéléseket, és az ezeket szankcionáló büntetéseket. Büntethetőnek tekinti azokat, akik fenyítőjogukat kiterjesztik olyan személyekre, illetve olyan esetekre, akik illetőleg, amelyek a „törvénynél, szerződésnél vagy a dolog természeténél fogva" fenyítőhatalom alá nem tartoznak. Büntetés alá esik a 285. szakasz értelmében az, aki „a fenyítésnek valamely más, súlyosabb nemét használja", avagy fenyítésével, vagy annak módjával szemérmet sért, vagy egészséget veszélyeztet, illetve generális jelleggel büntethető az, aki a fenyítést „kegyetlenkedéssel alkalmaztatja". Processuális szabályként az 1843. évi tervezet meghatározza, hogy ha e viszszaélés kiskorút sért, akkor ezért bárki feljelentést tehet, míg a teljes korúak vonatkozásában csak a sértettet illeti meg a panasz joga. E szabályozás második fordulata alól a törvénytervezet ugyancsak kivételt létesít akkor, midőn kimondja, hogy nincs határozott személyhez kötve a feljelentés, ha a fenyítőjog gyakorlásával kapcsolatos visszaélést a köztisztviselő hatalmával visszaélve követte el, vagy ha az eredményre tekintettel a fenyítés halált okozott, vagy olyan jelentős sérelmet, melynek elkövetéséért a fenyítőjogot áthágó közkereset alá vehető. Mindezek előrebocsátása után térjünk vissza ismét szűkebb hazánk, Debrecen határai mögé, s körülnézve saját portánkon vegyük vizsgálat alá, hogy a debreceni joggyakorlat hogyan kezelte a fenyítőjogot, illetve annak gyakorlóját a büntetőjogi beszámítás szempontjából. Keressünk arra a kérdésre választ, hogy 20 Both: i. m. 81. 21 Hajdú: i. m. 430. 22 Both: i. m. 80. 1. 23 V.o. Fayer: i. m. I. II. rész 70. 194