A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Antal Péter: A gazda és a mesterember parancsa, valamint a fenyítőjog intézménye Debrecen város reformkori büntetőjogában (1825–1848)

rigorozitása jogi keretek közé szorítva oldódni kezdett, melynek eredményeként, egy ,, jogilag körülírt és a fenyítő jogot magában foglaló atyai hatalommá, illetve a feudális jog által elismert gazdái fenyítőhatalommá szelídült,

14 mely utóbbi gyakran megvadult, s a normák által biztosított kereteket letaposva megmutatta, hogy azzal nemcsak élni, hanem visszaélni is lehet. Werbőczi Hármaskönyvének 51. címe szerint „...az apák törvényeskori fiaikat is megfenyíthetik és megfeddhetik, a mint néha megérdemlik, sőt ha kihágásuk és gonoszságuk minősége úgy kívánná, még be is zárhatják"

10 őket. Az említett enyhülési, illetve „szelídülési" folyamatra utal az 1723. évi CXI. törvénycikk is, amely már nem ismeri el az atyai fenyítő jog széleskörű alkalmazását, azt a minimálisra szűkíti, s ugyanakkor már kimondja azt is, hogy az apák „engedetlen fiaikat megbüntetés végett a hatóságoknak átadhatják."

16 Az említettek értelmében tehát Werbőczi István Hármaskönyve még a családfő büntetőhatalmát rögzítő szokásjogot tartalmazza, mely a családfői hatalom alá tartozók fizikai megfenyítését teszi lehetővé, ugyanakkor viszont az 1723. évi CXI. te. éppen ennek' korlátozása irányában hat, s csupán egy szűk lehetőséget biztosít a családfői hatalom „gyakorlóinak" abban a vonatkozásban, hogy a hatóságoknak átadhatták engedetlen gyermekeiket. így ezt a vonalat követve egy határozott minőségi fejlődés és továbblépés látszik kibontakozni, hiszen a büntetőigény kivált a magánjog keretei közül, s fokozatosan állami igénnyé vált. Ezt követően a fenyítés gyakorlására már nem az apának, hanem az apai mérlegeléstől függően a hatóságoknak volt lehetősége, s bár igaznak kell kell elfogadnunk az optima enim est legum interpres consuetudo tételét, ennek ellenére azonban e folyamat eredményeként meg kell állapítanunk, hogy a szokásjogot lerontotta a törvényi megfogalmazást nyert írott jog. Vizsgált időszakunk, a szűkebben értelmezett reformkor jogában, a kódextervezetek és egyéb szakmunkák között a fenyítőjog megítélése tekintetében általános eligazítást, a magánjellegű munkálatok adnak. így Frank Ignác az „úri hatalom alatt levő emberekrül" szólva megállapítja, hogy a „szolgák akár házi, akár gazdasági szolgálattyokat idején kívül el ne hagyhassák, különben Uruk hatalmában áll, valamint a szökött jobbágyokat, úgy őket is letartóztatni és törvényesen visszakívánni".

17 A „nemtelen szolgát az Ura állittya Törvényszék elejébe (Dominus ignobilem servum juri statuit), sőt maga határában felette bíráskodik,"

18 nemcsak az „in civilibus causis", hanem a „de levioribus delictis* elkövetésének esetében is. Ami az atyai hatalmat illeti, magánjogászaink felfogása szerint: „Természet és törvény szerint az atya hatalmában áll: 1. a gyermekek nevelése, de ez kötelesség is, mellynek tellyesitésére Törvényhatóságon felügyelni tartoznak 2. a házi fegyelem (disciplina domestica) mellyre ha szükséges a Törvényhatóság segedelmet is nyújt 3. hogy maga gyermekeit akárkitől visszakérheti 4. hogy azokat mindenben, tehát a reájok maradt jószágot is kormányozza, számadásul nem tartozván."

19 A büntetőjogi termékekben, a kódex-tervezetekben a fenyítő joggal kapcsolatos állásfoglalás megszorító, vagy kiterjesztő jelleggel érvényesült. Így a Codex Josephina „I. része 146. szakasza is mengedte az atyának és gyámnak, hogy kis14 Both Ödön: A beszámítást kizáró és a büntetést megszüntető okok Szeged város reformkori büntetőjogában. (Acta Jur. et. Pol. Szeged 1963.) I. r. 79. 15 Werbőczy István: Hármaskönyve (Tripartitum) Budapest, 1894. 43. kiadás) I. rész 51. cikkely 5. § 16 Tagányi: i. m. 39. 17 Frank Ignác: A közigazgatás törvénye Magyarhonban (Budapest, 1845—1847) 126. 18 Frank i. m. 126. 19 Frank: i. m. 176. Í93