A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Antal Péter: A gazda és a mesterember parancsa, valamint a fenyítőjog intézménye Debrecen város reformkori büntetőjogában (1825–1848)

lyek — mai terminológiával élve — objektív társadalomra veszélyessége csekélyebb volt, a gazda parancsa büntethetőséget kizáró okot képezett. Más oldalról viszont azon jogkönyvi megfogalmazást nyert „közönséges bűncselekményeknél", ahol az elkövetett cselekmény tárgyi súlya a bíróság megítélése szerint olyan jelentőségű volt, hogy a város közösségének együttélésére nagyobb veszélyt jelentett, mint a függelem tiszteletben tartásához fűződő érdek, ott a gazda és a mesterember parancsa már nem biztosított, és nem is biztosíthatott teljes büntetlenséget, hanem csupán a cselekményért kiszabható büntetés lényeges mérséklésére adott lehetőséget. A fenyítőjog A fenyítőjog távoli gyökerei a magántulajdon megjelenéséig nyúlnak viszsza, mikor az apa már biztosítani akarta, hogy tulajdonában álló jószágait fiai örököljék. „Am örökösei az anyaági rokonsági rendszer szerint nem fiai, hanem anyaági fivérei, vagy anyaági nővéreinek a fiai voltak."

8 E hatalmas ellentmondást, csak az anya jogi rendszernek, az apaági rokonsági rendszerrel való felváltása oldhatta meg. E folyamat eredményeként alakult ki a családfő, a pátriárka, az atya hatalma. Hazánkban e hatalom kezdetben korlátlan volt, s erre példaként szolgálat ,,a család szó, mely miként a kora középkori okleveleinkben előforduló latin família szó is, eredetileg nem a család mai fogalmát, sem a családtagokat, hanem velük együtt az egész háznép összességét mint az atyai hatalom alattvalóit jelentette, sőt egy 1407. évi adat szerint határozottan hadifoglyok, rabszolgák megjelölésére is szolgált".

9 A családfő tehát élet-halál ura volt. Hogy az atyai hatalom meddig terjedt, arra eligazítást adnak korai törvényeink. Így Szent László I. törvényének 13. cikke szerint a felszarvazott férj, házasságtörésen ért feleségét büntetlenül megölhette, s e tettéért csak Istennek tartozott számadással. A feleség megölése vagyontárgyi jellegéből adódóan enyhébb büntetőjogi megítélés, illetve beszámítás alá esett, .mint a privilégium nélkül hagyott emberölés. „I. István törvénye például az emberölést 110 arannyal

10

, a feleség megölését ellenben, a férj osztályhelyzetéhez képest, csupán ugyanannyi aranyat érő 50—50—5 tinóval büntette."

11 Kálmán királyunk törvényei a vallás eszközeivel szentesítették a barbárpogány korban kialakult szokást, mondván, hogy ,,ha valamely asszony elhagyta férjét, adják vissza neki és valahányszor elhagyja, vigyék vissza hozzá, mert meg vagyon írva: „kiket Isten egybekötött, ember el ne válassza".

12 A családfői hatalom egyben kötöttséget és függő felelősséget jelentett a családtagok számára a büntetőjogi felelősség vonatkozásában is, melynek következtében a családfő büntetőjogi felelősségre vonása merev, feloldhatatlan kapcsolatként maga után vonta az ártatlan családtagok bűnhődését is. „Ezt a kegyetlen bűnhődést a szülők bűnéért látjuk a Váradi Regesztrum 1213. évi 54. sz. esetében is, ahol a tüzes vaspróbán elbukott pörvesztest feleségével, három fiával és két lányával rabszolgául adják el a győztes ellenfél valakinek, aki őket 1229-ben ismét tovább adja, míg végre az 1231. évi XXV. törvénycikk a családtagok büntetőjogi felelősségét végképp megszüntette."

13 A társadalomfejlődés későbbi útján e merev kötődés és a családfői hatalom 8 Molnár Erik: A magyar nép őstörténete (Budapest, 1954) Szikra 132. 9 Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjteménye (Budapest, 1919) 38. 10 István királyunk említett törvényhelye vonatkozásában meg kívánjuk említeni, hogy esetünkben az arany vonatkozásában bizánci solidusról van szó, amely az önálló magyar pénzverés megindulása után, részben mint számítási pénznem, részben mind fizetőeszköz szerepel. Egy bizánci solidus 60 magyar ezüsttel obulussal volt egyenértékű. 11 Molnár i. m. 133. 12 Molnár i. m. 134. 13 Tagányi i. m. 38. 192