A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - N. Dávid Ildikó: Adatok a debreceni városháza XVIII–XIX. századi építéstörténetéhez

nyen tüzet fogott és sokszor szinte az egész város porig égett. Bár a súlyos vészek egyre növekvő száma a pontos építési előírásokat, a középkorból örökölt kusza, a tűz útját megkönnyítő városszerkezet átalakítását sürgette, a XVIII. század végéig kevés óvintézkedést hoztak.

4 A századfordulón kiadott szigorúbb rendelkezésekkel végre nemcsak a további katasztrófákat sikerült mérsékelni, hanem Debrecen városias képe is sokat fejlődött: új utcákat nyitottak, maradandóbb építőanyagokat használtak, javult a közvilágítás, fejlődött a csatornahálózat és az utak burkolása. A szellemi és a gazdasági fellendülés nyomán megélénkült az építési kedv: több értékes középület és lakóház született. Ez magával hozta a gyarapodó városhoz egyre inkább méltatlan, kinőtt városháza megnagyobbításának és átépítésének tervét. A régi városháza legkorábbi felmérése az 1787-es állapotot mutatja be. (1. kép.) A rajzok készítőjeként a Kováts György „Juratus Civitatis Geometra" aláírást olvashatjuk.

0 A XVIII. század második felében Debrecenben két Kováts György működött: apa és fia. Idősebb Kováts Györgynek 1750 és 1785 között számos térképét ismerjük, elsősorban Debrecenről és környékéről.

6 Debrecen első „geográfusa" volt, s térképein neve mellett általában a „Mathematicus" vagy a „Mathematicus Debreceniensis" aláírást használta. Ifjabb Kováts György egyike azoknak az első magyar mérnököknek, akik a Pesten 1782-ben felállított Institutum Geometricumban szereztek diplomát.

7 Az Institutum jelentése 1787 elején a két évet végzettek között sorolja fel, majd ugyanebben az esztendőben oklevelet is kapott. Tanulmányai végeztével követte apját a város szolgálatában,

8 folytatta a környék térképezését. Utolsó ismert rajzai 1824 körül készültek.

9 A két Kováts György működése a földmérésen kívül még vízimérnöki és egyszerűbb építészeti feladatokra is kiterjedt. Nagy jelentőségű munkásságuk mintegy 75 éve két korszakot fog át: idősebb Kováts György az úttörők nehézségeivel birkózott, fia már a XIX. század elejének egyre sokrétűbb mérnöki feladatait látta el. A debreceni városháza felmérési rajza az időpont és a rajzok kidolgozása alapján ifjabb Kováts György munkájának tekinthető, bár az aláírásban nem szerepel a junior megjelölés, amellyel későbbi munkáit általában ellátta. A régi városháza földszinti alaprajzán jól látható, hogy a korabeli Debrecen közigazgatási központja eredetileg öt önálló lakóházból állt.

10 (2. kép.) Magja az udvarba mélyen benyúló, kéttraktusos épület volt, amelyet a város 1531-ben vett meg tulajdonosa, Tar András halála után. Az ő házát említik a korabeli írások, mint „Domus senatoriát" és „Domus publica vei Domus praétorialist". A megszülető városháza 1582-ben észak felől az alacsonyabb, egytraktusos Herpay házzal, 1639-ben délről a Keczely házzal bővült. 1668-ban a város birtokába került Fekete Miklós kőháza, 1696-ban pedig a sarkon álló Tolnai ház is. Kováts György felmérésén a helyiségek megnevezése nélkül szerepel a különálló 4 Sápi Lajos: A városrendezés kezdete Debrecenben a XIX. század elején. DMÉ 1948—1956. (Debrecen, 1957.) 119—131. 5 Magyar Országos Levéltár (OL) Kamarai tervek. T 62 № 765. 1—2. 6 Hajdú-bihari kéziratos térképek (Szerk.: Komoróczy György, Debrecen, 1972) 7—9. — A kötetben mindkét Kováts Györgynek számos munkája szerepel. 7 Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Budapest, 1955). 126. 167. 8 A debreceni városháza felmérése tehát egyike legkorábbi rajzainak, bár egyes stílusjegyek alapján valószínű, hogy már 1782-ben készített térképeket. Komoróczy i. m. 8. 9 Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei. (Budapest, 1957). 72. — A két Kováts György adatait alaposan összekeverte, rövid életrajzuk valamennyi számadata téves. (Ifjabb Kováts György 1781-ben nem szerezhetett az Institutumban oklevelet, mert az intézményt csak 1782-ben alapították. Az apa 1760-as térképeit is a fiúnak tulajdonítja, aki viszont 1813-ban még nem fejezte be működését.) 10 Zoltai i.m. 4—9. 151