A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - N. Dávid Ildikó: Adatok a debreceni városháza XVIII–XIX. századi építéstörténetéhez

PIAC TER Meletzky ház. Ábrázolása arra utal, hogy már ekkor tervezték a városháza területének kelet felé való további bővítését. Az alaprajzokon Kováts György feltüntette a helyiségek rendeltetését, így elénk tárul a városháza XVIII. század végi beosztása. A házak között nem hoztak létre belső alaprajzi kapcsolatot, csak az udvaron keresztül lehetett egyik részéből a másikba eljutni. Megmaradt mind az öt épület lépcsője és a kedvezőtlen alaprajz következtében az együttesben nem kevesebb, mint nyolc konyha működött! A főbejárat szerepét, az udvarra vezető széles kocsibehajtóval a volt Fekete ház kapuzata töltötte be. A Tar ház kissé megtört vonalú kapualja az udvar végében álló, egyemeletes börtönépülethez vezetett. A földszintet a Piac tér felé 19 kisebb bolt foglalta el, a Cegléd utcai oldalon raktárak, műhelyek sorakoztak. A házak emeletén helyezkedtek el a tanácstermek és a hivatali helyiségek. A Tar ház két legnagyobb, Piac térre néző szobája volt a főtanácsterem és a városgazdáknak és az utcakapitányoknak a terme. A kis tanácstermet a Tolnai ház sarokszobájában rendezték be, melléje került a levéltár. A nagy alapterületet igénylő könyvnyomda a Fekete ház emeletén működött. Az egyszerű, kissé vázlatos homlokzaton feltűnő az egyes épületek architektúra szerinti szétválása. A legigényesebb kiképzésű a Tar és a Tolnai ház homlokzata volt, — ez utóbbinak jól láthatók gondosabban megrajzolt reneszánsz ablakkeretei. Az emeleten a házak szintben is eltértek egymástól, a viszonylag mégis egységes összkép az azonos párkány- és gerincmagassággal készült, összefüggő tetőnek köszönhető. Ettől a homlokzatszakasztól észak felől magasságával és félköríves ablakaival csak a Herpay ház válik el. A két, kisméretű metszet közül a Tolnai házat ábrázoló az érdekesebb. (3. kép.) Ebből derül ki, hogy az egységes főhomlokzat érdekében az elég mély épületet kettős nyeregtetővel fedték, vállalva az ebből adódó szerkezeti következményeket is, így a vápában a biztonságos vízelvezetést. Kováts György nemcsak a korabeli állapotot rögzítette, hanem ceruzával az épület átalakítására vonatkozó javaslatait is feltüntette. Ezekben a gyengébb állagú részek bontása és kisebb alaprajzi módosítások szerepeltek. A meglevő épület toldozgatása azonban nem oldhatta meg véglegesen az alapvető bajt: a városházának használt régi lakóházak szűkösségük és eredeti rendeltetésükből fa152