A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Történelem - Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története

Mi nem foglalkozunk az Examen tartalmával, mert dr. Jáky Gyula idézett tanulmányában, a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában levő három kéziratos példányt részletesen ismertette.

21 A céh jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a chirurgusjelölt vizsgája már korábban is a városi orvos jelenlétében történt. 1752-ben például Weszprémi István egy forint húsz krajcárt kapott a céhtől a vizsgán való részvételéért.

22 A borbélyok szerszámairól az Examenben is találunk adatokat, azonban a céh naplója is tartalmaz ilyen jellegű bejegyzéseket, amelyekből megtudjuk, hogy a céhnek olyan műszerei is voltak, amiket a mesterek közösen használtak. 1733-ban Szentgyörgyi Péter céhmesternek négy aranyat adott a társaság, hogy ezen „flastrom főző medentzét és klistérező instrumentumot" vásároljon. 1761ben Zagyva Pál három német forintot kér kölcsön a céhtől, de zálogképpen átad a céhnek: „egy ezüst kanalat, egy ezüst fültisztítót, öt ezüst borotva nyélre való gombot". 1778-ban a fent említett Szentgyörgyi Péter „edgy Tabellatskat ajándékozót az nemes Chehnek, melyben is volt öt csont nyelű intziziora való lantzeta formák, egy csont nyelű horog, két réz csü, egyik görbe, egy nagy görbe tü, egy vas fogó, melyei is vagy szem közt, vagy más egyéb a félét lehet dolgozni".

23 Debrecen régi gyógyszertárai történetének egyik neves kutatója szerint a városi patikát 1771-ben megvásárló Kazay Sámuel és segédei is végeztek gyógyítási munkát a városban. A szerző abból a tényből, hogy a patikában 21 darab kristély, „syringae pro cristirio" volt, azt a következtetést vonta le, mint kétségtelen bizonyítékot, „hogy Kazay uram és segédei eljártak kristélyozni". Részünkről nem tartjuk valószínűnek, hogy a chirurgus céh megengedte volna a városi patikusnak és segédeinek ezt a nem éppen gusztusos, mindenesetre sokszor szükséges és nyilván jól megfizetett gyógyítási művelet végzését. Ügy gondoljuk továbbá, hogy erre a mellékkeresetre Kazay nem volt rászorulva. Véleményünk szerint ezeket a beöntéshez használt kristályokat, illetve fecskendőket Kazay eladás végett tartotta a patikájában. Még ha — tegyük fel — Kazay, vagy a segédei végeztek is ilyen műveletet, miért kellett ehhez 21 darab műszer?

24 A XVIII. század végén a numerus clausus még mindig érvényben van a debreceni chirurgus céhben, bár a városi tanács fenntartja magának azt a jogot, hogy a meghatározott kilenc szám fölött is engedélyt adjon borbély műhely nyitására, így veszik fel 1761-ben Somogyi Andrást a céhbe 200 német forint befizetése mellett és így kerül be 1773-ban Csokonai József — Csokonai Vitéz Mihály apja — mint számfeletti mester a chirurgusok társaságába. A céh tiltakozik a tanácsnál a mesterek számának növelése miatt, hogy ez „nem kevés sérelmével a céhnek már is tizenkettőre ment, mivel a rendes számnál többen vagyunk, legényt nem lehet elegendőt kapni. Már három mester ember a műhelyét kénytelen zárva tartani".

25 Ugyanígy érvényben van a flastromfőzés hibájának pénzbeli megváltása. 1761-ben Hollósi András „remekjének és flastromának hibájáért" tíz aranyat fizet a céhnek.

26 A század végén az orvostudomány határozott fejlődésnek indul hazánkban, ugyanakkor azonban a borbélymesterség hanyatlásnak indul. 1783-ban a Helytartótanács rendelete egy szintre helyezi a chirurgusokat a gyógykovácsokkal és arra kötelezi őket, hogy hóhér híján a döglött marhákat boncolják. 1784-ben elrendeli a Helytartótanács, hogy a városi magisztrátus sorolja osztályba a helységben található chirurgusokat és bábákat. Ennek értelmében Debrecenben az első osztályba hat borbélyt, a másodikba négy mestert soroltak be. A besorolás21 Jáky i. m. J3—51. 22 Koll. Kvt. R. 750. a. 5. sz. 53. lap. 23 Koll. Kvt. R. 750. a. 5. sz. 1733; 1761; 1778-as bejegyzés. 24 Benkő Ferenc: i. m. 98. 25 Koll. Kvt. R. 750. b. 8. sz. 26 Koll. Kvt. 750. b. 8. sz. 141