A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1977–1980 (Leletkataszter)

Hajdú-Bihar megyei Múzeumokat terhelik. A leletek az ásatás befejezése és a restaurálás után a Hajdú-Bihar megyei Múzeumok tulajdonába kerülnek. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a halom közepén К—Ny-i irányban 10 m széles felületen haladunk lefelé, s ez a felület annál hosszabb lesz, minél lejjebb kerülünk a halom alapja felé. A lelőhelyen már több ásatás is folyt (1921. és 1922: Zoltai, 1927: Tompa, Márton L. és L. C. G. Clarke, 1955: Korek, Patay) s ezek visszatemetett szelvényei és egy váratlanul előbukkant kincskereső gödör ugyan meglehetősen zavarták megfigyeléseinket, azonban mindezek ellenére sikerült négy jól elkülöníthető bronzkori réteget feltárni, összesen 11 ház maradványait találtuk meg az első szezonban, ezek közül a felső három réteghez tartozók a középső bronzkori gyulavarsándi kultúra idejéből, a negyedik rétegbeliek pedig az ottományi kultúráéból valók. A házmaradványokon kívül különálló tűzhelyek és részleteik is kerültek elő. Az utolsó feltárt felszín legnagyobb mélysége 120 cm volt. A feltárt felület 250 m

2-t tett ki. 1978-ban az I. felület déli részéhez csatlakoztatva, az É—D-i irányú kibontott Zoltai ároktól K-re megnyitottuk a II. felületet, mely 300 m

2 alapterületet tett ki. Ezen a felületen, mint az az előző szint feltárt rétegei alapján is várható volt, szintén négy bronzkori szintet, s ezeken 5 újabb ház maradványait ill. részletét sikerült feltárni. Építéstörténeti szempontból a 4. szint a legérdekesebb, ugyanis itt oszlopsorhoz tartozó cölöphelyekkel szegélyezett házpadlók és a köztük levő utca váltak jól megfigyelhetőkké. Itt is, mint az I. felületen, többször megújított tűzhelyek és igen gazdag kerámiaanyag került elő. A II. felület első (felső) három szintje szintén a középső bronzkori gyulavarsándi kultúra idejéből származik, míg az alatta levő 4. szint a jelenleg korabronzkorinak tartott ottományi kultúráéból, azonban a házmaradványok egymáshoz való viszonyának tisztázása az egyelőre megtartott, a két felület közti tanúfal és a számtalan beásás (újkori és korabeli), valamint a korábbi kutatóárkok rombolása miatt meglehetős nehézségekbe ütközik. A bronzkori szintek elbontása után annak a korszaknak az emlékei kerültek elő, melyek eddig is a legnagyobb zavart okozták a herpályi halom neolitikus ill. rézkori kultúráinak megítélésénél. Ez a két réteg (5. és 6.) képviseli a későneolitikus herpályi és korarézkori tiszapolgári kultúra közti átmenetet, valamint a legfiatalabb herpályi korszakot. Ezt vélte Tompa az 1927-es ásatás leletei alapján a bodrogkeresztúri kultúrához tartozónak, s ennek a korszaknak a kutatása céljából került sor az 1955-ös ásatásra is. Az I. felületen az 5. és 6. szintben 3 ház vastag omladékréteggel fedett maradványát találtuk. A házpadlók jól megfigyelhetően többször meg voltak újítva, ilyenkor az elroncsolódott tűzhelyet is elplanírozták. Az egyik ház omladékrétege alatt zsugorított gyermeksír is volt, két edény melléklettel. Az I. felület neolitikus rétegeibe több, fiatalabb korszakból származó gödör is be volt ásva. Ezek egy része a középső rézkori hunyadi-halmi csoport idejében más részük a korabronzkori, ül. középső bronzkori időszakban készült. 1979-ben a teli ásatása szünetelt, ill. csak a déli területen folyt a gépi árokásás (ld. ott). 1980-ban folytattuk a korábban abbahagyott munkát a teilen is. További házmaradványok kerültek elő, vastag omladékkal borítva a herpályi kultúra legkésőbbi szakaszából. Az I. és II. szelvény kközötti tanúfal lebontásakor a 4. bronzkori szint magasságából négylábú peremes oltár és kocsimodell került elő, az első hiteles, rétegből származó lelet ebből a korszakból. Megemelítendő még a neolitikus szintek mélységéig leásott korabronzkori áldozati gödör. Megnyitottuk a III. felületet is a telitől K-re eső alacsony háton, erről azonban az első szezon végére kiderült, hogy nem teli, csupán egyrétegű település, amelyet a teli mindkét nagy korszakában laktak. Az előkerült leletekről majd a későbbi feldolgozás során lesz bővebben szó, itt egyelőre annyit, hogy a bronzkori rétegekből a gazdag kerámiaanyag mellett bronztárgyak, díszes faragott csont- és agancseszközök és nagy mennyiségű 98