A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1977–1980 (Leletkataszter)

kőeszköz került elő, míg a későneolitikus szintekből néhány olyan rézlelet származik, mely a legkorábbi fémlelet a Kárpát medencéből. Nagy mennyiségű ebből a korból is a cserép- és csonteszközanyag, valamint a kovaeszköz, melynek nyersanyaga a Kárpátokon túlról származik. (írod.: Rég. Füz. Ser. 1. 31/1978. 6—7., 32/1979. 6—7.) —Berettyószentmárton—Morotva. A Berettyó új gátjának építése után a szentmártoni régi Telekalja határrészt, amelynek alsó része a Berettyó ártere, felparcellázták, s a Morotva lakótelep névre keresztelték. A töltés készítésekor újkőkori lakótelepről tolták le a földet, s már akkor nyilván a felszínre kerültek a cserepek, azoban a múzeumot csak akkor értesítették, amikor a házak alapozásakor csontvázak is kerültek elő. 1977-ben Sz. Máthé Márta leletmentést végzett a Morotva telepen, Gál István és Nagy Vince telkén. A leletmentésen három nagy gödröt tárt fel, az összefüggő „a" és „b" gödörben nagymennyiségű kerámián kívül két temetkezés maradványait találta. Másik két sír lokalizálhatatlan helyzetben a ház alapozásakor pusztult el, csak a kiszórt csontokat találta meg. A „c" gödörben csak egy csecsemő csontváz képviselte a temetkezést, ezen felül igen sok kerámiatöredéket tartalmazott. A leletanyag a középső neolitikus esztári csoport és az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának fiatalabb fázisára jellemző jegyeket viseli. Az előbbihez vörös-fekete festésű vékonyfalú edények és nagy készlettartó edények, az utóbbihoz vörös festésű arcos edény darabja, karcolt-festett díszű főleg csőtalpas edények, szűrőedény, kis askos, kiöntőcsöves töredék stb. tartoztak. A leletek a Déri Múzeumban vannak. (Irodalom: Sz. Máthé Márta: Űjkőkori település Berettyószentmárton-Morotva lelőhelyen DMÉ 1978. Db. 1979. 35—56.) —Szílhalom. Az 1976-ban megkezdett teli-szonda befejezését és a terület további kutatását a magyar—szovjet ásatás keretében végezték Sz. Máthé Márta részvételével. (Előzetes jelentést ld. DMÉ 1977. Debrecen, 1978.) Itt most csak az 1979-es feltárás vázlatos jelentését adjuk, ugyanis az előzetes jelentést és a feldolgozást a herpályi munkaközösség fogja elkészíteni. A nyitott, eredetileg 8x5 m-es szondában 1976-ban 230 cm mélységig jutottunk le, feltárva a 8., azaz a 4. neolit szintet, mely a herpályi korszakhoz tartozott. Az 1979-es szezonban feltártuk a szelvény alján mutatkozó keskeny árokrendszert és a déli oldalon már előző szezonban mutatkozott herpályi ház alapazását, melyben egy temetkezés volt. (5. neolit szint.) Az igen rossz megtartású,, hiányzó koponyájú, bal oldalán fekvő zsugorított váz lábánál nagy tál feküdt. Az alapozás alatt találtunk még egy áldozati(?) gödröt, melyben több nagy edény volt, a herpályi korszakból. A szelvény DNy-i sarkában 4,90 m-ig jutottunk le, ebben a mélységben már igen gyér, jellegtelen neolit cserépanyagot találtunk, hozzátartozó objektum nélkül. Ezzel az I. szelvényben befejeződött, a munka. Az I. szelvény É-i oldalán kijelöltünk egy 3x8 m-es rábontást. Az I. szelvénybeliekhez csatlakozó középső bronzkori szintek feltárása után, még mielőtt elértük volna a későneolitikus szinteket, temetkezések maradványait találtuk. Két szórthamvas és egy tállal leborított kisméretű urnás sírt lokalizáltunk, melyek az edények típusából ítélve az ottományi korszakhoz tartoztak. A teli K-i lejtőjén is húztunk egy É—D irányú 4x10 m-es árkot, amelyben a legalsó herpályi korú réteg mutatkozott. Egy herpályi gödör elvágott egy esztári sírt is, szerencsére a zsugorított váz alsó fele és a lábánál fekvő vörös festett diszű fazék megmaradt. Ebben a szelvényben esztári gödrök is voltak, s a szelvény déli végénél egy diagonálisan futó sötét betöltést észleltünk, mely a halmot övező árok része lehetett. Betöltésében kevés anyag volt. A leletek a Déri Múzeumban vannak. * 99