A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1977–1980 (Leletkataszter)

BEREKBÖSZÖRMÉNY — Páldomb. Több mint egy évtizede használják alkalmi homokbányának a területet. Honfoglaló leletek kerültek eddig elő, s 1978-ban egy ép terra sigillata. (m = 15,4 cm; sz.á = 16,4 cm; f.á =7,9 cm, a talp átmérője 3,2 cm) — Csomós tanya. Homokbánya és agyaggödör nyitásakor a biharkeresztes— berekböszörményi kövesút bal oldalán a Csomós tanya környékén 1976 őszén II—

III. századi telepet romboltak szét. Az M. Nepper Ibolya helyszíni szemléjén gyűjtött leletanyag zömében jellegtelen korongolt szürke császárkori kerámiából állott. Egy ép kis korongolatlan hengeralakú, enyhén bemélyedő fenekű -edényke is előkerült. Ez a kis csupor császárkori házikerámia (m = 6,2 cm sz.á = 4 cm; f.á = 3,2 cm). (III. tábla 5. kép) BERETTYÓÚJFALU — Herpály — Déli település. A magyar—szovjet teli-ásatás keretében <Sz. Máthé Márta vezetésével megkutatták a telitől délre eső területet, mely egy lapos hátat képez. A területen, melyet szántóföldnek használnak, igen sok •cserép mutatkozott az elmúlt évek terepbejárásai alatt. A kutatást árokásó géppel végezték, melyet a Berettyó Vízgazdálkodási Társulat bocsátott rendelkezésünkre (K—406 A—1 jelű hidraulikus kotrógép). A gép lehetővé tette, hogy a rendelkezésünkre álló 5 munkanap alatt- átfésüljünk egy mintegy 25 X 70 m-es területet 6, egyenként 44-72 m hosszú és 90 cm széles árokkal, melynek mélysége átlagosan 2—2,5 m volt, helyenként azonban mintegy 4 m mélységű szondát is készítettünk. A kutatás célja az volt, hogy a telihez tartozó vélt falu vagy egyéb településhely, tanya szélét behatároljuk, a telit alkotó két nagy korszak leleteinek megjelenési formáit regisztráljuk és az esetleges temetkezéseket, temetőmaradványokat lokalizáljuk. A vizsgált területen 41 objektumot találtunk. Nagyjából azonos arányban fordultak elő a későneolitikus herpályi korszak és a középső bronzkor, annak is inkább a régibb szakaszához vagy az ottományi periódushoz tartozó gödrök. Elenyésző mennyiségben előfordult néhány olyan lelet is, amely a későbronzkor, feltehetően a halomsíros kultúrúa valamelyik lokális csoportjának hagyatéka, s olyan keramika is amely a III—

IV. sz-i barbár lakosság készítménye. Az objektumok, melyekből a leletek előkerültek, főleg gödrök, de néhány helyen paticsos omladékot is találtunk. Viszonylag sok leletünk van, melyek nem tartoznak semmiféle meghatározható objektumhoz. Az egyetlen konkrét, mérhető objektum az I. árokban került elő, mégpedig egy föld alá süllyesztett kemence, melynek lapított félgömb formája, vastagon kiégett körvonalaival az árokásó gép által készített metszetben jót kirajzolódott. A kemence korára a fenekébe tapasztott cseréptöredékekből lehet következtetni, bár a kemence készítési idejét mutató, terminus ante quem értékű kerámia a legkevesebb. A cserepek nagy része a nyilván a korabeli felszínen talált herpályi korú, más része az ottományi korszakhoz tartozó, végül néhány darab a gyulavarsándi korszakra jellemző, annak is a legfiatalabb szakaszára. A herpályi korú objektumok, ill. cserépegyüttesek között szórványosan előfordult a tiszai kultúra jellegzetes karcolt díszítése is. A területen két temetkezést találtunk. Az egyik (1. sír) a II. árokban mutatkozott, jobb oldalán fekvő zsugorított csontváz, К—Ny 17' irányítású, a felszíntől számított 140 cm mélységben. Melléklete nem volt. Valószínűleg a herpályi korszakhoz tartozik. — Herpály—Földvárhalom. 1977-ben magyar—szovjet akadémiai régészeti együttműködés keretében megkezdődött és várhatóan 1983-ig tart a herpályi Földvár nevű őskori teli és környékének tervásatása Sz. Máthé Márta részvételével. A költségek nagyobbrészt az MTA Régészeti Intézetét, kisebb részben a 97