A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Szathmáry László: Az ökológiai tényezők hatása a Kárpát medence keleti régiójának neolitikus népességeire

lódhatott.) Ez a folyamatos lehűléssel és kevesebb csapadékkal járó klímaváltozás lehet az oka a korábban délről északi irányba terjeszkedő népességek visszaszorulásának, és az autochtonnak tekinthető alapnépesség kibontakozásának. 5. A klímaoptimum után tehát a korábbival ellentétes éghajlati tendencia valósult meg, aminek végső következménye az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának csoportokra tagozódása volt. Ez több fázisban, néha a megelőző kultúrákra emlékeztető elkülönülést eredményezett. Más esetben pedig (ahol a domborzati tényezők miatt a klímaoptimum utáni és az azt megelőző éghajlati változások a vegetáció zártságára nézve jelentős változást nem eredményeztek) az ökológiai tényezők viszonylagos stabilitása révén az életstílus hosszú megőrzésének lehetőségei jöttek létre. (Például a dunántúli vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra esetében, melyek a Dunától keletre jelentősebb mértékben mindvégig csak a közép-dunai flóraválasztó vonalig terjedtek el — dunántúli megtelepüléseikhez hasonlóan a zárt erdőtársulások zónájában.) Ugyancsak ökológiai faktorok hasonlóságán alapulhat a bükki kultúra észak—északkelet alföldi elterjedése is. 6. Ügy tűnik azonban, hogy a neolitikum közepétől kezdve egyre inkább az anyagi-technikai vívmányok hatásai kerültek előtérbe. A népességek rövidebb-hosszabb időszakra függetlenné válhattak a környezeti tényezőktől, ami már demográfiailag is éreztethette hatását. Ezután tulajdonképpen e két tényező arányának alakulása szabott határt az egyes kultúrkörök (népességek) terjeszkedésének, migrációs irányainak, így már nem beszélhetünk az ökológiai tényezők hatásának általános érvényesüléséről, hanem inkább az anyagi kultúrán belüli lokális vonatkozások feltárása válik a környezeti tényezők elemzésére és összefüggéseire is kiterjedő kutatások átfogó értékelésének részterületévé. 86