A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Lovas Márton: Frakcionális automata talajcsapda kifejlesztése a „Síkfőkút Project”-en

kísérletezése. (Járfás, J.—Szabó, E. 1973.) Ennek eredményeképpen három új berendezést is sikeresen felhasználtak. Ezek: 1. Fényoszlop; 2. Frakcionáló fénycsapda-rendszer; 3. Frakcionáló fény oszlop — három szintű. Járfás és Szabó (1973) a fényoszlopot Frost (1957.) elgondolásának felhasználásával építették meg. A szerkezet lelke három egymás fölé szerelt 120 cm hosszú 40 W fénycső (F. 33. típus). Mindhárom fénycsőhöz kereszt alakú terelőlemezek tartoznak, melyek a rovarokat a terelőtölcsérbe juttatják, s ezek a föld alatt elhelyezett ölőtérbe vezetik a fényre repült állatokat. A teljes fénymagasság 360 cm, a talajfelszínétől számítva. A frankcionáló fénycsapda-rendszert Babbiolini és Stahl (1964) elgondolásának figyelembevételével szerkesztették meg. Ez 10 darab módosított Jermy-féle fénycsapdából áll. A 10 fénycsapda közül mindig csak egy világított. A csapdák óránként kapcsolódtak be. A csapda módosítása pedig az égő köré szerkesztett terelőlemezek felszereléséből állt. A legérdekesebb szerkezet a három szintű, frakcionáló fényoszlop. Ezt Huzián László tanácsai és Williams (1935), Bast (1960) és Lafrance (1965) ötleteinek felhasználásával készítették el. Lényege, hogy az óránkénti rovar-frakciókat nem különálló fénycsapdák bekapcsolásával nyeri, hanem a folyamatosan működő fényoszlop mindhárom szintjén elhelyezett gyűjtőüvegeket cseréli óránként. Az üvegváltó szerkezet lényegében két tárcsából áll. Az alsó tárcsán vannak a rögzített gyűjtőüvegek, míg a felső tárcsán egy, az üveg szájnyílásának megfelelő méretű nyílás van vágva. Ez a tárcsa stabil, míg az alsó tárcsa körbe forog. Egy megfelelően kialakított óra két elektromágnes ki-be kapcsolásával biztosítja, hogy a gyűjtőnyílás alá óránként új üveg kerüljön. Az üvegtartó tárcsa mozgási energiáját egy csigarendszer közbeiktatásával súly biztosítja. Járfás és Szabó az előzőekben ismertetett csapdák és a csapdarendszer segítségével számos érdekes eredményt ért el a rovarok éves, hónapos és napi rajzásdinamikájának vizsgálatában. Korrelációszámítás módszerével pedig a rajzásdinamika és az időjárás közötti összefüggéseket is vizsgálták. Megállapításaikat a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A repülési csúcs júniusra esik. Késői kitavaszodáskor július. 2. A fénycsapdát április 1.—november 30-ig célszerű üzemeltetni. 3. A Coleopterák és a Dipterák aránya 50,8%-a az összes rovarmennyiségnek. A lepkék 28,4%-ot képviselnek. 4. Az UV tartományban sugárzó lámpák vonzó hatása jóval nagyobb. 5. Mennél nagyobb a fény felület, annál nagyobb a csalogató hatás. 6. A bogarak az UV fényre sokkal jobban repülnek. 7. A fényforrás magassága a rovartömeg mennyiségét egyenes arányban befolyásolja, de a fitocönológiai és pedológiai viszonyok erősen módosíthatják. 8. Az éjszakai rajzásdinamika alakulása: A 19—5 óráig működő csapdák az 1—3. órákban voltak a legeredményesebbek. Ezután éjfélig fokozatos csökkenés tapasztalható. Éjjel 2 órakor egy kisebb rajzáscsúcs tapasztalható. A magasabb szinteken éjfél után nincs rajzási csúcs. A fényoszlopoknál a rajzási csúcs 2 órával hamarabb alakul ki, mint a hagyományos fénycsapdáknál. Ezeknek az eredményeknek az elérését a frakcionáló csapdák nagymértékben segítették. A fénycsapdák a csapda környezetében szinte minden szintközösség fotosensibilis állataira egyaránt hatnak. Ezért az általuk gyűjtött rovaranyag az egész biotópot jellemzi. Egy-egy szintközösség rovaranyagát csak speciális csapdákkal lehet összegyűjteni. Ezek a módszerek leginkább a terricol állatok gyűjtésére vannak kidolgozva. A következőkben néhány fontosabb módszert ismertetek. 7