A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lévay Botond: Tücsökzene. A költői személyiség néhány kérdése

egyes ember biográfiájának, hanem a Szabó Lőrinc-i költészet életrajzának is megvallói. A Budapest — Ember és a világ ciklus utolsó versei az élet- és költészetösszefoglalás, a végső búcsú, a halál előtti leltár elkészítése. A Tücsökzene anyagának ilyen jellegű megszerkesztésével Szabó Lőrinc életének befejezettségére utal. Az ezután következő Közjáték — Az elképzelt halál с 4 versből álló ciklus hőse már nem a költő, hanem a halálba belenövő elszemélytelenedő élet anyagiságának intuitív látomása. Az életről már minden elmondatott. Az Utójáték 18 verse ezért nem illeszkedik a mű szerkezeti világába. * * * Á Tücsökzene lírai anyagában háromféle verstípust különíthetünk el a költői személyiség emlékidéző élmény kény szerének intenzitása alapján: az epikus, az élményelemző és a monológ típust. Az epikusnál a költői tudat megidézi az egykori emlékeket, nem érvényesül hatékonyan a művészi alakító erő, a múlt vagy a jelen anekdotikus-elbeszélő élménye nem szűrődik át a teljes személyiség prizmáján, a költői-én kontroliján. A virágokból először a kék nefelejcs tetszett: azt a szép nevét külön is megszerettem, hogy olyan beszélgetős és hogy értelme van: szinte rászól az emberre vele, úgy kér... 10 Nefelejcs A költői tudat szándékosan kerekíti-duzzasztja a múlt egy bizonyos emlékképét, az élettapasztalat nem alakítja az epizódot, a passzív emlékezet önállóvá szüli az egykori emlékeket, s így válik a rész autonóm műalkotássá a Tücsökzene egészében. A mű jelentős részét az epikus versek alkotják, a hatalmas ciklus szerkezeti építkezése tehát e stagnáló élményanyag megidézesét követi. Számszerűen 216 olyan verset mutathatunk ki, amelyek az epikus verstípusba tartoznak. Ez a mennyiség valamivel kevesebb az egész anyag 2/3-ad részénél. Az epikus-elbeszélő élményközlés az emlékrendező költői tudatosságból és az önéletrajziság műfaji követelményéből adódik. (A stagnáló epikus élmény uralkodó aránya az egyes ciklusokban is kimutatható: az I. rész 7 verse között nem találunk epikus verstípust, de a II. rész 22 verse között 13-at; a III. rész 44 darabja között 35-öt; a IV. rész 152 verse között 90-et; az V. rész 123 darabja között 68-at; a VI. rész 4 verse között 2-t; a VII. rész 18 darabja között 8-at fedezhetünk fel.) A Tücsökzene második verstípusa az élményelemző, melyben a költő elemzi-boncolja az epikai élménymagot, esetleg több emlék alapján áll össze a vers élményegésze, de mindenképpen jelen van §s működik az emlék mögül kilépő költői kontroll, mely elemez, általánosít, alakít. Az élményelemző versépítkezésnek az előzőből, az epikus verstípusból való kinövését, attól való különbségét jól szemlélteti a Daróczi Erzsi kapcsán megelevenített gyermekkor és a felnőtt ember önmegfigyelése: Micsoda varázskört zárhattunk, Erzsi meg én? ... Tíz év múlva kútba ugrott szegény. 16 Daróczi Erzsi Hasonló reflexicitás mutatkozik Miskolc bemutatásában, több, ellenőrizhetetlen emlékképből állítja össze Szabó Lőrinc szülővárosát, s ebbe az emlékezésbe beleszól az egykori elbeszélés mellett a versírás ihletett hangulata is: 485