A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szabó Sándor Géza: Debreceniek a Nyugatban

ban már nem a lázadót köszöntik, hanem — a konszolidált viszonyoknak megfelelően — csupán a forma újítóját, a nyelv mesterét, a szintézisteremtőt. Kosztolányi átértékelő írása Ady — korábban uralkodó — etikai alapozású Csokonaiképét egyenesen tagadja, s a harmincas évek emlékezéseiben, ismertetéseiben ezzel a beállítással találkozunk.

37 Megkockáztathatjuk: ha a hagyományt így értelmezi a folyóirat — akkor valószínű, hogy előbb-utóbb a jelen gyakorlatában is be kell következnie annak, hogy újabb erőket csak az esztéticizmus csatornáin enged magához. S itt érkeztünk el a legfontosabbhoz — amelyben legerősebb a háború s a forradalmak cezúrája — a fiatalok kérdéséhez. A világháború előtti pozitív Ady-recepció hatására felnő egy új generáció. Nemzedéknek is nevezhetjük bátran, hiszen egységes szerveződési elve s gyakorlata van; Gulyás Pál, Kardos László, Kardos Pál és Juhász Géza Ady nevével indítják mozgalmukat a húszas évek második felében. Hamarosan az ő buzgó tevékenységük határozza meg nemcsak Debrecen s a folyóirat, de — kiterjedt kapcsolataik révén — a vidék s Babitsék viszonyát.

38 Első jelentkezésük történetét Kardos László írja meg kitűnő Hármaskönyvében.

39 Eszerint a húszas évek elejétől többször is kísérleteznek a Nyugat sáncainak megvételével. Ö személy szerint Ady debreceni zsengéit szedi csokorba, kis könyvet ír a huszonegy éves költőről — a folyóirat nem reagál rá. Két igen jelentős pályázati sikerrel dicsekedhet, közlik is, de állandó munkatárssá nem válik. Gulyás Pál és Juhász Géza az igazi áttörésben meg is előzik őt — előbbi Babits látogatására írott versével 1928-ban, utóbbi egy míves költői blokkjával, majd recenzióival.

40 Itt kell megjegyeznünk, hogy a kapcsolatfelvételt nagyban elősegítette a fiatalok Babits iránti tisztelete,

41 a mester debreceni látogatása, de különösképp Gulyás Pál ódája (olyan katalizátor-szerepe van, mint korábban Tóth Árpád Ady-köszöntőjének),

42 végül megpecsételi mindezt a Nyugat íróinak debreceni szereplése.

43 Ám a nyugatos szépségkultusz mellett jelentkezik egy ,,új" érdeklődés: a népi orientáció. A húszas években még megárulnak egy gyékényen — az Ady Társaság induló lendülete, Ady gondolatszabadság-koncepciója összetartja őket, s csak később, a harmincas években polarizálódnak. Feltűnő viszont, hogy a Nyugat szerkesztését mindinkább saját kezébe összepontosító Babits — Osváth halála (1929), s különösen Móricz kiválása (1933) után — milyen érzékenyen veszi észre a Juhászék hangjából kicsengő, számára szokatlan élt, a szociális mondandóban, tematikában és formában is jelentkező eltéréseket a formaközpontú irodalomszemlélettől. Jelentőségükhöz mérten keveset közöl tőlük

44 — jóllehet mindkettejük költői ereje a harmincas években tetőzik — s ez a tartózkodó magatartás egyenesen vezet el Gulyás Búcsú a mestertől c. versének megírásához. Ami természetesen olaj a tűzre.

45 A népi irány elkülönülése tényéből következik, hogy a debreceniek egyik ága leválik a Nyugat fájáról, s csak azok maradhatnak meg rendszeres munkatársakként közülük, akik a fő irányvonalat, az alapkoncepciót tekintve azonosulnak a folyóirattal. Kardos Pál otthonos, Kardos László jelentős helyre küzdi fel ma37 Kosztolányi Dezső: Csokonai. 1922. 1409—1411. p.; Gulyás József: Csokonai ismeretlen munkája. 1939. II. 164—172. p.; Oláh Gábor: Bemutatók. 1938. I. 473—479. p. 38 Molnár Pál i. m. 96. p. 39 Vallomások, emlék, adat с fejezet. 40 Babits Mihálynak. 1928. I. 62. p.; A költő halála; A paradicsom üdve; Hasztalan kerülők; Megváltás. 1929. I. 240—241. p. 41 Ld.: 39. sz. jegyzet; Kiss Tamás szíves közlése. 42 Kardos Pál: Babits Mihály. Bp. 1972. Gondolat. 379. p. 43 Juhász Izabella: Az Ady-Társaság bibliográfiája. Db., 1977. Egyetemi Könyvtár. 44 Gulyás 1936-ig 14 verssel szerepel, majd 1940-ig szünet következik a publikálásokban, de az 1934-es év is kimarad; Juhász 1930-ig 5 verset 3x, majd 1930 után 3 kritikát ír a folyóiratban, s háromszor foglalkoznak írásaival. 45 A vers első megjelenése: Válasz, 1937. 74—75. p. 473