A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szabó Sándor Géza: Debreceniek a Nyugatban
Nyugatnál. Ami idegen bennük a fővárosiak számára az tulajdonképpen az Adynál is mindig éberen figyelő történeti érzék, történeti tudat. Hiszen — említettük — a nyugatosság Debrecenben levezethető a liberalizmuson keresztül a százados külföldi kapcsolatokból, a népiség a XIX. század radikalizmusával határos, a költői mívesség, formakultusz Csokonai-hagyományokból is táplálkozhat, s ha így van, csak másodrenden, mint önfelismeréssel, vagy kontrollal keli számolnunk a XX. század katalizáló stílushatásaival. S ha szerepet tulajdonítunk annak, hogy Adyt egyre izmosodó kultusza hívja 1908-ban Debrecenbe, el kell fogadnunk azt is, hogy a Nyugat következő évi látogatása több, mint egyszerű felolvasó est, vagy közönség toborzás. 14 A történelmi igazolólap keresése. A figyelem tehát kölcsönös, a találkozás szükségszerű. A Nyugat első, nagy korszakában (1908-tól a világháborúig) az appercepció természete szerint a helyiek Nyugatbeli munkálkodására, a költői, lírai művek túlsúlya jellemző; a bírálatokban, tanulmányokban is megnyilvánuló elvi-elméleti tudatosság csak az érzelmi ráhangolódást követi. 15 Hogy Ady felolvasásának szerepe van a kapcsolatok kialakításában — utal rá: az első publikálót 1908 második felében jegyezzük. Oláh Gábor ez — az Adyt Párizsban is megkereső poéta, aki a debreceniek közül a legnagyobb költői múlttal bír. Nem népies, nem hazafias, hanem szimbolista felfogású, a rá csak kevéssé jellemző kompozíciókkal mutatkozik be (A nagy vezetők; Solness mester inassá)} 6 Tóth Árpád fáradt szomorúságú, elégikus hangvételű versei követik (köztük a Meddő órán), 17 s nem sokkal később Nagy Zoltán sodródik a sorhoz szeceszsziós pompájú, vagy a canovai klasszicizmus jegyeit hordozó költeményeivel (Altató, Izenet, s különösen: Páva a lépcsőn). 18 Hosszas ostrom után Kuthy Sándor is bemutatkozhat, korábbi népiesek-nyugatosok között ingadozó álláspontját egyirányítva (1912). 19 A következő évben Szombati-Szabó Istvánra figyelnek fel a folyóiratnál — viharos Májusi Miatyánkját közlik 20 — végül a korábban már novellistaként és kritikusként jegyzett Havas Gyula, Tóth Árpád szerkesztőségi és lelki társa verseivel találkozhatunk. 21 Érdemes egy pillantást vetnünk a jelentkezések rendszerességére. A legtöbbet Tóth Árpád publikál. Versek mellet kritikákat, recenziókat, képzőművészeti írásokat. Mellette Nagy Zoltán mennyiségi teljesítménye emelkedik ki. Bár tudomásunk szerint ő más helyütt nem, vagy csak keveset ír, itt gazdag tárnokmester módján viselkedik; versein kívül novellái, kritikái, kisregénye, sőt egy színjátéka jelzi jelenlétét. Az ő gyakoriságuk mögött kissé lemaradnak Kuthy-Térey és Havas, akikben kulturált, elegáns, de mai ítéletünkkel karakterre nem valló, mert csupán formában gondolkodó alkotókat ismerhetünk meg. Végül az „első bemutatkozó" Oláh Gábor következik, akinek — kritikai jegyzetei mellett — csak harmadévre fedezhetjük fel néhány versét újra a folyóiratban, hogy majd közel két évtized szünet következzék. De Oláh kacskaringós útja bővebb magyarázatot igényel. 22 Nyugathoz való viszonyának alakulásában két tényezőnek tulajdoníthatunk szerepet; a Holnappal, majd Adyval váló vitáinak. A vitákat a költő kétmeggyőződésű szemlélete mozgatja; egyaránt elkötelezett a nép-nemzetinek, az eszményítő realizmusnak, s a nyugatosoknak, Egyaránt, hiszen az előbbit belülről, 14 Ld.: 8. sz. jegyzet. 15 Tóth Árpád 1909-ben, Nagy Zoltán ugyanez év második felében, Oláh Gábor 1910ben jelentkezik. 16 Oláhnak 1910-ig hat verse jelenik meg. 17 Tóth Árpád a világháborúig 13 verset publikál. 18 Nagy Zoltán Debrecenből való távozásáig 47 verset közöl. 19 Térey a forradalmakig 15 költeményét adja közre. 20 1919. I. 592—594. p. 21 Havas versei a világháborúig: 10 db. 22 Tóth Endre számos dolgozatában foglalkozik ezzel a kérdéssel. 470