A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Maróthi György történelemtanítása és régiségtani előadásai

1603.,

45 de mindenek előtt Nieuport (1670—1730) Rituum, qui olim apud Romanos obtinuerunt succincta explicatio с először Utrechtben megjelent könyve.

46 E műnek negyedik, ugyancsak Utrechtben 1734-ben megjelent editiója található a Kollégium könyvtárában (K. 1293), mint Maróthihoz viszonyítva a legfrissebb kiadás (ezenkívül még hét példány, későbbi kiadásokban is). A 8° alakú, 610 lapra terjedő kötet hat „Sectio"-ra oszlik. Az első (1—87) a római nép különböző felosztásáról, rendjeiről, gyűléseiről szól. A második (88—199) a magistratusokról, a harmadik (200—236) a bírákról, a negyedik (237—524) a vallási régiségekről, mégpedig, mint a szerző mondja Praefatio Auctorisában: „minthogy ezek sok tekintetben megegyeznek a görög vallási dolgokkal, így magyarázatuk mind a görög, mind a római régiségekre vonatkozik" (lapsz. п.). Az ötödik szakasz (454—524) a katonai, a hatodik (525—609) pedig a magánrégiségeket tárgyalja. Maróthi azonban nemcsak részeinek sorrendjében, de azok terjedelmében is jelentősen eltér e forrásától is. Nála pl. a vallási régiségek kerülnek az élre, amint azt annak idején Offerhaustól tanulta, s Bosnál is látta, s bár ő nem tér ki a görög vonatkozásokra — hiszen ezeket már ismertette —, főleg a papi testületek jogi, szervezeti ügyeinek s a szertartások részletesebb ismertetésének következtében lapszámban is túlhaladja mesterét. Az alkalmazkodás Maróthi részéről leginkább Nieuport első három Sectiojával kapcsolatban mutatható ki. Művét Nieuport is Róma rövid történetével kezdi és az egyes társadalmi osztályok (senatores, equites stb.) részletes ismertetésével folytatja. S bár e részben vannak helyek, ahol csak fogalmazásban tér el forrásától (pl. a De Senatoribus c. szakaszban) (16—39. 1.), gyakran megtörténik, hogy nyíltan állást is foglal Nieuport véleményével szemben. Pl. A comoediával kapcsolatban. Itt az előbbi állításának megcáfolására Maróthi egész kis értekezést kerekít, és szövege többi részében is eltér tőle már csak azért is, mert sokkal részletesebben foglalkozik a tárggyal (öt oldalon: 150—154), mint a francia filológus, aki kb. másfél oldalt szentel a komédiának. Nieuport művén kívül Pitiscus (Samuel, 1637—1727) Lexikon antiquitatum Romanarum, in quo ritus et antiquitates tum Graecis et Romanis communes tum Romanis particulates exponuntur (Leeuwarden, 1713) с hatalmas négykötetes műve az egyes fogalmak megmagyarázásában, történetének kifejtésében s a vonatkozó források tekintetében lehetett Maróthinak nagy hasznára.

47 Pitiscus 45 Sigonius, Carolus (1523 vagy 24—1584) olasz származású humanista, történész. Maróthi főleg a római jog történetével kapcsolatos műveit (De antiquo iure civium Romanorum, de antiquo iure Italie. De Antiquo iure provinciarum, De iudiciis) használta, összes művei (Opera omnia) hat kötetben jelentek meg Milánóban 1732ben (JAGL. IV. 577—579.). — Lipsius Justus (1547—1606), holland filológus, történész, a leideni egyetem professzora volt. Ide tartozó műve: Admiranda Romae, s De magnitudine Romana, 1—4 című munkája. — Gruter, Janus (1560—1627), wittenbergi majd heidelbergi professzor. (Innen Tilly zsoldosai űzték el.) 17 latin írót adott ki. Legnevezetesebb munkája, amelyre Maróthi is gyakran hivatkozik, az Inscriptiones antiquae totius orbis Romanorum, mely négy kötetben jelent meg Amsterdamban, 1707-ben. A kiadvány kitűnő mutatóit (Indices) J. Scaliger készítette (JAGL. II. 1218—1220.). 46 A műveit Maróthi tanítványainak is kezébe adta, mert mint Szilágyi Sámuel írja (Or. Fun. 274. 1.): „Nieuporti Antiquitatibus Romanis ex aliis regionibus adlatis, eos locupletavit": N. idegenből meghozatott Római Régiségtanával gazdagította tanítványait. 47 Még 1740. október 8-án írta Becknek: „praecipue mittendum érit Pitisci Lexicon, quo maximé opus habebo ad explicandas Romanas antiquitates" vagyis elsősorban P. Lexiconára lenne szüksége. (LT. II. 80.) — 1740. májusában kelt levele szerint a mű el is jutott hozzá: „contentus его aliquamdiu Pitisci Lexico" (LT. II. 96.), s ma is megvan a Kollégium könyvtárában. 460