A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Maróthi György történelemtanítása és régiségtani előadásai

ugyanis nemcsak említi, hanem idézi is az ókori forrásokat. Tudósunk persze ezt a forrást is a legnagyobb önállósággal kezeli. Meglátjuk ezt mindjárt, ha műve első caputját, a „De Űrbe Roma" címűt, egybevetjük Pitiscus „Roma" címszavával. Találhatunk itt egyezésekre, de jelentős eltérésekre is. Pitiscus használatára, de önálló, alkotó módon való felhasználására utal pl. az olyasmi is, hogy Pitiscus pl. az ostromlott városok védőistenének kihívására szolgáló imát a Deus címszó alatt közli: „Carmen, quo evocabantur, refert Macrob. Sat. 111. 9." (I. к. 31. I.),

48 s idézi. Maróthi viszont a Róma titkos nevét tárgyaló résznél említi (4. 1.). Különben az önállóság szempontjából igen tanulságos az egész „Deus" címszó és Maróthi „De Diis Romanis" с szakaszának az egybevetése, ahol az utóbbi erőteljesen tömörít forrásával szemben, akinél ez a rész két fólió lapot tesz ki, míg Maróthinál nem egészen hét kézirat oldalt (112— 118. 1.). A további forrásokra az olyan helyek utalnak, mint ahol pl. tudósunk a város fejlődését mutatja be: „Ut colligit Plin. 1. 3. с 5. et plenius adstruit Vossius in libro de Magnitudine Romae veteris, vid. et Lips, de Magnitudine Romana 1. 3. с. 2." (7—8.

1.).

49 Maróthi művében nemcsak az egykorú, de az antik forrásokat is bátor kritikával használja. Szembeszáll pl. Serviusszal a Salius-papokkal kapcsolatban (93. 1.), viszont, ahol úgy látja értelmét, megvédi az ókori szerzőt az újkori filológussal szemben, mint pl. Festust „adversus Scaligerum et alios" (194—195. 1.). Munkája jogi vonatkozásai terén professzorunk jó hasznát vehette Zürichben, Groningenben folytatott jogi tanulmányainak, de természetesen kiindulásul szolgálhatott számára és fel is használta Nieuport művét e tekintetben is, mert ez a szerző is részletesen foglalkozik a római társadalmi rend, intézmények, magisztrátusok kialakulásával, jogi vonatkozásaival, mint a Senatores esetében is láttuk, és egyebütt is megfigyelhetjük (pl. De Iudiciis Publicis, 214—236. 1., s Maróthinál: De Ordine Judiciorum, 396—412. 1.). Maróthi azonban itt is szép számmal használ egyéb forrásokat is. Már pl. Nieuport jegyzetei ráirányíthatták figyelmét Caroiu^ Sigonius (Sigonio, 1523. v. 24.—1585) olasz humanistának a római joggal s annak történetével foglalkozó már említett műveire, melyeknek többek között egy 1715-ben „Lipsiae et Halae" I. G. Graevius észrevételeivel és Thomasius Keresztély „Dissertatio prooemialis"-ával megjelent kétkötetes kiadása ma is megtalálható a Kollégium könyvtárában (Jelz.: M. 279). Maróthi Sigonius műveinek egyenkénti kiadásait használhatta, mert így hivatkozik rájuk: De antiquo iure (pl. 187., 197., 210., 211. 1.) és De Judiciis (415. I.)

50 s bár többször utal e művekre (pl. 187., 197., 210., 211., 415. L), nemcsak beosztásában tér el Sigonius rendszerétől, de azokon a helyeken is, ahol tárgyuk egyezik, s ahol maga is hivatkozik az olasz szerzőre. Az eltérés főleg abban mutatkozik, hogy Maróthi mindig többet ad, részletesebben taglalja tárgyát, mint elődje, ami következik egyrészt a Maróthi javára fennálló kb. másfél századnyi időkülönbségből: ezalatt az ókortudomány nagyot haladt előre, — de abból is, hogy a debreceni tudós szeret lehetőleg az eredeti forrásokig visszamenni, szereti azokat legalább említésben teljes szélességükben feltárni, tehát erősen történeti, és ahol lehet, nyelvészeti eljárást követ. Meglátszik ez pl. ha összevetjük Maróthi már ismertetett „Sacerdotes" с szakaszának módszerét a Sigoniuséval (Sigonius I. 48 Macrobius i. u. a 4. sz.-ban élt. írt egy kommentárt Cicero Somnium Scipionisához és a Saturnaliorum libri Víl-et. Mindkét mű 1670-ben jelent meg Leidenben, s megvolt Maróthi könyvei között. Nieuport szintén részletesebben foglalkozik az istenekkel, mint Maróthi. Nála pl. a „De Das" с. caput 91 oldalt tesz ki (237—321. 1.). 49 Vossius, Isaac (1618—1689). De antiqua Romae magnitudine с munkája Graevius Thesaurus Ant. Rom. c. művének (1694—1699) IV. kötetében található. 50 A De antiquo iure stb. két kiadásban (Hanau, 1609; Bologna, 1574) is megtalálható a Nagykönyvtárban. Jelzetük: K. 1029; M. 449. a. De megvan összes műveinek (Opera omnia) hat kötetes Elzevir-kiadása is (Amsterdam, 1732—37. K. 23.). 461