A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Maróthi György történelemtanítása és régiségtani előadásai

A „Caput III. De Sacrificiis" с szakasz ugyancsak részletesen ismerteti az áldozatok fajtáit, módjait. Tágabb értelemben a vallási régiségek köréhez lehetne ugyan csatolni a „De Temporibus" és a „De Ludis" s fejezeteket is (IV., V. C), hiszen az időszámítás szoros kapcsolatban állt a vallással, főleg az ünnepnapok révén, de régen másként is, és a játékok egy részének ugyancsak megvolt a kultikus kapcsolata (Ludi Megalenses: Cybele tiszteletére, Ludi Martiales, Apollinares stb., 165—171. 1.), de mindezeknek a rómaiaknál jelentős világi, történelmi (Dies Allienses, 141. 1.) és állami vonatkozásaik is vannak, s a játékok legnagyobb része (Ludi Circenses, Gladiátora, Ludi Scenici) pedig nem volt egyéb, mint a nép szórakozási lehetősége, még ha valamikor kultikus eredetűek voltak is. Igen érdekes, és a világi, irodalmi szempont előtérbe jutására utal, hogy Maróthi itt részletesen foglalkozik a Ludi Scenici különféle műfajaival, mint a Tragoedia, Comoedia, s főleg az utóbbi alfajaival (C. Palliata, Togata, Praetextata, Tabernaria stb.), a Mimusokkal, Larvae elnevezésű álarcos játékokkal, a színészek ruházatával stb. (148— 157). Ez kissé mintha már a szerző nekibátorodását jelentené a puritán Debrecenben. Hiszen ezek bemutatására sokkal nagyobb lehetősége lett volna az Antiquitates Graecae körében, de ott, úgy látszik, még nem mert ennyire kilépni a philologia sacra köréből. A „philologia sacrá"-tól való távolodást jelenti az is, hogy a műben szinte csak elvétve akad olyan hely, mely közvetlenül kapcsolódik a Bibliához vagy a kereszténységhez. Ilyenek pl. a Caput Il.-nek azok a sorai, melyekben megemlíti, hogy Tiberius meghallván Krisztus csodatételeit, őt be akarta iktatni a római istenek sorába s nyilvános tiszteletét meg akarta engedni, de az egyháztörténeti írók szerint a szenátus ellene szegült akaratának: „Tertull. Ápol. с. 59."

42 (17. 1.). Ugyanitt beszél a keresztények üldözésének okairól is, majd Paulus I[uris] C[onsultus] 1. 7. Tit. 8. §. l-re hivatkozva a velük szemben elkövetett kegyetlenkedésekről (163. l/'

3

). A jogrend változásával kapcsolatban pedig ismerteti a rabszolgák új, keresztény eljárás szerinti szabadonbocsátását. A philologia sacra körébe tartozónak tekinthetők az olyan részek is, amelyekben a római időszámítás, illetve a naptár történetét vázolja fel Numától Julius Caesarig, illetve a Gergely-féle naptárig (134. 1.). De elmagyarázza a Gergely-féle változtatás mibenlétét is (132—134. 1.). Legjellemzőbb és legjelentősebb szakasza azonban az egész műnek, nyilván a szerző szándéka szerint is, ami a rész terjedelmében is kifejezésre jut — tudniillik 223 oldalt tesz ki, tehát szinte az egész kézirat felét —, a Pars П.: „De Rebus Civilibus, Discrimen civium Romanorum in Magistratus et privatos" és „De Legibus et Jure Civili" с caputokkal. Már ezekből a címekből is kitűnik, hogy itt a római társadalom rendjéről, hivatalnokairól, törvényeiről, igazságszolgáltatásáról van szó. Itt beszél a polgárjog mibenlétéről, fajtáiról s kiterjesztésének a történetéről (187—189. 1.). A polgárjog kérdésének tisztázása után az egyes társadalmi osztályok (Patres sive Senatores, Equites, Plebs) kialakulásáról, a rendhez tartozás feltételeiről, jogairól, feladatairól, jelvényeikről kapunk képet. A magistrátusokról szóló részben ugyanígy megkapjuk a név magyarázatát, a tisztségek kialakulásának rövid történetét, hatáskörüket, a tisztviselők megválasztásának feltételeit, jelvényeiket stb. A „Discrimen Civium Romanorum in Ingenuos et Libertinos" с. részben а születési és szerzett polgárjog közötti különbséget tárgyalja. Itt szól a házasságkötés, válás, örökbefogadás, felszabadítás törvényes módjairól (333—365. 1.). A „De Legibus" stb. с rész a Lex szó értelmezésével kezdődik, s a törvényhozási ünnepélyes módjainak ismertetésével folytatódik. Aztán a római állam42 Tertullianus Apologeticum с művére utal. 43 „Paulus J[uris] C[onsultus] 1. 7. Tit. 8. § 1."; nyilván a Digesták hasonló jelzésű helyére utal. 458