A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.
még." Azóta tehát megtörtént az újraközlés, de elmaradt minden részletesebb irodalmi vizsgálódás. Érdemli pedig a Bod Péter által sem ismert prédikációs kötethez csatlakozó zsoltárparafrázis, a pusztítással fenyegetett kollégium nevében elmondott vers, és (Debreceni Tiszta János verses krónikája társaságában) a már említett két időmértékes költemény, valamint a Romano-categorus elé írott köszöntés (amelyet Zoványi prózai szövegnek vélt) verselése a tüzetesebb vizsgálódást. Megérdemli a Pázmány ellen írott munka úgyszintén (amelyben nem mindegyik időmértékes magyarítást vette észre Borsos, ezért nem hiánytalan a Régi Magyar Költők Tára szövegközlése sem). Most azonban összpontosítsuk figyelmünket egyedül azokra az észrevétlenül lappangó időmértékes sorokra, amelyek a vigasztaló prédikációk végén magyar Jeruzsálem névvel tisztelik Debrecent. Figyelmünknek nem szabad mellőznie az eredeti közeget, amelybe mind beleágyazódnak az említett költemények; ez pedig különféle műfajok gyűjteléke. Van benne voltaképpen történeti áttekintéssé kerekedő ajánlás, a debreceni társadalom huszonegy prédikációra taglalt oktatása és vigasztalása, zsoltár-átirat, verses krónika. így tekintve a befogadó közeget sem mellőzzük, mert hiszen azt verselte meg Debreceni Tiszta János, amit eltanult kedves prédikátorától, ezáltal megmutatva azt is, miként emelkedik a szokvány fölé a prédikátor verselése, Kismarjai eszmei igényessége okán hogyan tárult föl tágabb látóhatár. Ha így, együtt, egészében nézzük a gyűjteményt, áttetszőbb a prédikáció művelődéstörténeti értéke. A XVII. században nem volt más lehetősége a szélesebb néptömegeknek, csak a prédikáció, hogy a tudván tudott fogalmazáshoz, és az elvont gondolkodáshoz valamelyest szokjanak. A szemlélet ilyen formálódása ugyan jobbára az iskolázottakon mutatkozott meg, de mindenkinek volt rá módja, hogy fogékonyan figyeljen prédikátorára, s gyarapodjék benne a tágabb látókörhöz szokott ismeret a maga koráról, valamint szűkebb pátriája életéről és történetéről. Így már többé nem tekinthetett zabolátlan nemtörődömséggel múltra, eseményekre, folyamatokra; levetkőzhette szertelen csapongását (hol lakodalmazik, hol temet — ahogyan a jobblétben fejlődő népek lenézően megbélyegzik). A helytörténet kutatóinak dolga nem a látványos életek ismételt körülrajzolgatása, hanem sok aprómunka, szerény kiegészítésekkel, pontosítással, szellemileg alig kifizetődő témák vállalása. A hajdanvolt folyamatok összetett megközelítését másként nem remélhetjük, — legfeljebb ünnepelt személyiségek felesen ismételgetett méltatását. A Pintér által feltételezett, de mindazóta mellőzött részletkutatások jegyében következnek itt a mellőzött adatok. Ráadásul az irodalmi és történeti érték mellett még egy körülményre kell tekintenünk. Elég keveset tud a XVII. század első felében pusztító debreceni tűzvészekről Roncsik Jenő. De már azt a keveset is mind elmondotta egy félszázaddal korábban Szűcs István várostörténete. 0 Egyikük közlése sem teljesen pontos, jelöletlen kihagyásokkal, toldásokkal és apróbb átalakításokkal válogat. A további torzulások elhárítása, és a néhány példányban maradt prédikációs kötet nehezen hozzáférhető volta magában elég ok lenne arra, hogy az eredeti összefüggésre figyelve közreadjuk ezt a mindmáig egyetlen forrást, Kismarjai Veszelin Pál prédikációs követének előszavát. Az említett időmértékes versekkel együtt lerovunk valamennyit az igényesebb vizsgálódásokból is. A kollégiumi nagykönyvtár ma meglevő példányának első és utolsó levelét Lugossy József csaknem fényképszerűén pontos kézirata pótolja, amelynek megbízhatóságát az OSzK példányából ellenőriztem. A):(2—):(s levélről külön jelölés 6 Szabad királyi Debreczen város történelme. 1871. 299—301. — Roncsik Jenő: A tűz pusztításai Debrecenben (Debrecen, 1925.) 6—7. Forrásai között ugyan hivatkozik Kismarjai Veszelin Pál munkájára (Oktató és vigaztalo Praedicatiok... Debrecen, 1641. Fodorik Menyihart [!]. RMK I. 715.), de az nem bizonyos, hogy a megtekintésnél alaposabban utánakutatott, és nem csupán Szűcs István idézeteit vette át. 428