A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: Hat festmény a Déri Múzeumból

A festményt organizmusnak tekintik, amelyet szerveinek (formáinak, színeinek, faktúrájának) harmonikus együttműködése éltet a kifejezés szolgálatában. S vajon nem az életérzés hasonlósága az. amely mindannyiukban egyaránt felébreszti a szenvedélyre való hajlamot, felfokozza a művészi érzékenységet, vásznaikra vetíti a rokonszenvet kereső líraiságot, s egyben drámai szűkszavúságra szorítja őket? Vajon nem a század egészére jellemző-e az izoláltságot feloldani kísérlő, a magyarázatokat kereső, a manipulációk hálójából kitörni akaró, tisztán látásra törekvő lázas tevékenység, amely mindhárom generáció festőiben azt a vágyat ébreszti, hogy önmagát közvetlenül, keresetlenül fejezhesse ki, felszabadított érzelmeit kiáltó kontrasztokba, tiszta színekbe (vagy csak törtekbe) tömörítse, a változó valóság élményét a valóság intenzitását tükröző dinamikus nyelven adja vissza, a kép érzelmi mélységét a festőanyag dinamizmusában, a technika szuggesztivitásában engedje feltárulni, s az elementáris lendülettel felfestett motívumokkal a perspektíva klasszikus formáinak széttörése árán építsen teret? S ha végigtekintünk e századi festőink során, nem azt látjuk-e, hogy a nagybányaiak—posztnagybányaiak mellett érdemes művészeink alkotásait ez a fajta expresszivitás élteti? Vajon mindeddig nem tekinthetjük-e századunkat egy olyan egységes korszaknak, melyben a stílusok pluralizmusában az expresszionista jellegű expresszivitás bizonyult a legidőtállóbbnak, mivel e korszak társadalmi feszítőerőit, kiegyensúlyozatlan életérzését a leghívebben fejezi ki, a magát megértetni kívánó, „saját gondolatvilágát és saját kifejezésmódját" kereső művészi magatartás nyomán a leginkább „érzelemrezdítő" és „gondolatmozgató" műveket hozza létre? A debreceni Városi Múzeum gyűjtemény fejlesztése főként a történeti és néprajzi anyag gyarapítására irányult. Hogy a múzeumi bizottság már e kezdeti időszakban törekedett számottevő képzőművészeti gyűjtemény létrehozására, bizonyítja a kapcsolata a Debreceni Képzőművészek és Műpártolók Egyesületével és az 1918-ban megnyitott Városi Képtár, amely a múzeum szerzeményeit a Szépművészeti Múzeumtól letétbe kapott múlt századi és kortárs festmények társaságában mutatta be. Már ekkor kialakult a gyűjtemény karakterének egyik jellemző vonása: érdeklődése a kortárs művészet iránt. Az 1920-as Déri Frigyes adomány 18. és 19. századi grafikái és festményei egy régi képtár alapját teremtették meg. Ennek gazdagítása jelentette a szerzések másik fő irányát. A két háború között, az Ady Társaság tevékenységével összefüggésben, új vonással gazdagította a gyűjtemény arculatát, hogy megkülönböztetett figyelmet kapott a debrecen környéki vagy innen származott művészek alkotásainak megszerzése. Az így kialakult gyűjtőkörök nem változtak a háború után sem, új vonás azonban, az, hogy hagyatékok, művészek és intézmények ajándékozásai révén átfogó gyűjteményi egységek kerültek a múzeumba. Ily módon szerezte meg a múzeum, a Városi Tanács ajándékaként, a tanács által 1959 és 1974 között vásárolt kortárs képzőművészeti alkotások egy részét, amely 1975-től négy évig mint Iskola Galéria került bemutatásra. E gyűjtemény rész elsősorban a korszak magyar festészetének azt a természetelvűséghez ragaszkodó vonulatát képviseli, amely az alföldi festészet hagyományai követi, a vásárhelyi festészet körébe és a szentendrei művészethez kapcsolódik. E gyűjtemény egységnek alkotja egyik vonulatát az itt bemutatott hat festmény. 424