A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: Hat festmény a Déri Múzeumból

6. kép. Vecsési Sándor (szül.: 1930): „Magános ház" (é. n.) olaj tempera-farost, 100 X 140 cm, jelezve jobbra lent: Vecsési. A kép zöld-szürke-fehér harmóniájában egy zajló folyó jégtábláinak kavargó örvénylését, metsző élességét, pusztító erejét mutatja be, és érezteti a zölden áradó víz életet hozó hatalmát is. A vékony szürke égsáv alatt az örvényláncolatok szakadatlan szédítő forgásában csak a göcsörtös farönkök sora áll szilárdan, lecsupaszítva a kemény, metsző jégtől. Együttes erővel állják a hó és jég szüntelenül megújuló rohamát — és a fasorral egy vonalban ott egy ház, amely szilárd geometrikus rendjével, töretlen formáival, szigorú kontúrjaival és tiszta fekete-kék tetejével-faíával az emberi értelem tiszta erejével áll ellent a fakón, sötéten, törten kavargó romboló elemi erőknek. A kép felső hatoda körül húzódó horizont és a felső harmadnál húzódó fasor és ház vonala vízszintes nyugalmával, kiegyensúlyozott ritmusával áll szemben a kép alsó kétharmadában előrezúduló víz, jég, hó örvénylő áradatával. Szinte átlátszó tisztán zöldellő, a tükörsima jég pengeélességével vágó, töretlen ívű jégtáblák forognak, zubognak együtt a korhadékot-rothadékot magukbafagyasztó, fákkal, házzal és egymással megküdött töredezett jégdarabok tömegével a törten-keverten-fakón piszkos vízben, egyetlen nagy örvényben kerülgetve-forgatva egymást, élesen, hidegen, metszőn. Az örvénylés szélén a fősodrásból kieső, havasabb, csendesebben áradó víz és jég követi az örvénylés kavargásait, és részletformái világosan kerítik az örvénylés kontrasztos, mélyzöldeket és vakító fehéreket egymásnak ütköztető erejét. A házfal hideg kékje mellett a zavaros áradat tört zöldjei életet hozóan melegnek tűnnek, de az örvénylés spontán elemi energiáit érezve idegennek tűnik a ház célszerű racionalitása, még az ésszerű-erő ellentét-szerepében sem integrálódik be ez áradó őserőktől megbolydult világba, amelyek úgy törnek most előre, feltartóztathatatlannak tűnve, mint egy sokáig elfojtott, dühödt, igazságot kívánó 422