A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: Hat festmény a Déri Múzeumból

szat keresve, nyomról nyomra haladva vékony, óvatos vonalak születnek keze nyomán, melyek el-elhalnak, majd új erőre kapnak. Máskor biztoskezű, lendületes krétahúzások hasítanak a foltegyüttesbe, színegyenesen vagy hajlékonyan. Ha a festő lapjával húzza végig a krétát a papíron, ez a húzás hol rövid, ötletszerű, hol hosszantartó, határozott formát adó, fedőerejű lesz, vagy éppen lendületesen indul, de elenyészik, áttetszővé válik és érvényesülni engedi a papír vagy az aláfestett színek hatását. Néhol eldörzsöli egy határozott folt szélét, s ezzel sejtelmes tónusságot teremt a folt mentén, máshol a vastagon feltett porfestéket indulatosan beledörzsöli a papírba, s így egy bizonytalan szélű, de foltszerűségében nagyon határozott, agresszív formát hoz létre. A festékport rétegekben hordja egymás fölé, s ez a rétegezettség, a krétahúzások egymástól elcsúszva történő megismétlése, egymásfölöttisége révén bizonyos plaszticitás benyomását kelti, mintha a fehér-szürke-fekete-világoskék-sötétkék ilyenfajta váltakozása a szék megvilágított-félárnyékos-árnyékos részeinek váltakozását, a szék deszkáinak vastagságát idéznék. Ugyanakkor ezen krétahúzások, illetve festékpor rétegek síkszerűségének vizuális hatása az egész képfelület síkszerűségét hangsúlyozza. A spontánnak tűnő részletformák gazdagsága mellett a látványszerű formaelemek is változatosan mozgatják meg a képfelületet. A szék ülőkéjének kissugarú ívét tágabb, nyitottabb körívek ismétlik meg a széktámla záró és tartólécében. A függőleges lécek lefelé összetartanak, s a váza is, mintha két csúcsával lefelé mutató háromszögből épülne össze. A kompozíció vázát e formák mentén húzható, különböző sugarú és középpontú körökhöz tartozó, fent lezárt körcikkek alkotják. A képelemek összeépítettségét a szerkezet többrétegűségén túl a pozitív és negatív (természetes és háttérbeli) formák összehangolásában érzékelheti a néző. A szék és a váza függőleges tengelye a kép baloldali egyharmadánál húzódik, de ezt a súlytöbbletet ellensúlyozza a jobbrahajló súlyos virágkehely és a háttérformáknak a pozitív formákkal azonos súlya, amely a színek azonos erejéből, a felületmegmunkálás egyneműségéből, az egyforma festői gondosságból fakad. Minden forma, akár virág, váza, szék, egyformán súlyos, mert festéksúlya van s ez síkszerűségüket hangsúlyozza —, bár karakterük, a szék szerkezetessége, a váza karcsúsága, a virág kerekdedsége más-más minőségű anyagaikra, természetükre utal. A látványszerű formák szerkezetessége is líraisággal párosul. A háttér formái hasonlóak a szék két oldalán, s mint egy széptestű nőalakot, úgy ölelik körül a szék karcsú, lefelé domborodó formáját. Ugyanígy simogatják a krétahúzások is a szék alakját körbe, követik formáit, hozzásimulnak. A legmindennapibb és legegyszerűbb tárgyban, jelenségben is a szépségre, az artisztikumra bukkanó öröm kifejezése ez. A lírai formaalakítást azonban agresszív indulat hevíti, amelyet a harsogóan tiszta színek kontrapunktos használata fűt. A világoskék, ultramarinkék és szürke árnyalatokkal áttört formás fehér szék a kép leggazdagabb belső színvilágú eleme, és hideg tisztaságát a háttér feketével megmozgatott acélhideg ultramarinkékje tovább fokozza. A virág, tűzforró színével perzsel ebben a jégkörnyezetben. Izzását már-már lángokká hevíti, hogy fényereje alig különbözik a fagyos kéktől. S hogy a szinte végletesnek tetsző fehér-fekete, fehér-sötétkék fénykontraszt széjjel nem hasítja a képet, azt a finom belső formamozgások egymásba árnyaló hatása akadályozza meg. A világos-sötét, hideg-meleg, tiszta-elpiszkolt, fedő-áttetsző, nyitott-zárt, erőteljes-bizonytalan, kicsi-nagy, kerek-szögletes formák váltakozásának ritmusában lábát szilárdan (bár nem láthatóan) megvetve áll a szék, s rajta a vázába tett virágok. A félsötét háttérből előugró világos széket a fekete váza rögzíti, s így a szék körül színes fényhatásokban formálódó, levegős tér érzete alakul ki. S bármily stabilan álljon is helyén a szék, tériségében a két- és háromdimenziós tér közötti lebegés érzését kelti. 413